1. fejezet-biológiai hadviselési ügynökök: történelem és modern relevancia

az ősi idők óta a veszélyes anyagok, baktériumok, vírusok és toxinok fegyverként való használata a háború egyes szakaszaiban jól dokumentált. Ezek az ügynökök nagyszámú okozati összefüggést okozhatnak mind a katonai, mind a polgári lakosság számára, és nehezen kezelhetők. A klórt először 1915-ben használták vegyi fegyverként az első világháború alatt a német katonai erők a belgiumi Ypres-ben. A vegyi és biológiai hadviselő anyagok katonai felhasználása a háború idején megmutatta az élőlényekre gyakorolt mérgező hatásukat, azaz tömegpusztuláshoz vezetnek, és olyan alkalmak, amikor ezeket a mérgező anyagokat a terroristák civilek ellen használták, rávilágítottak arra, hogy ezek az ügynökök veszélyt jelenthetnek az egész világ közösségére. A biológiai anyagokkal szembeni felkészültség kutatásokat váltott ki az általuk okozott betegségek típusáról, képzett személyekről, akik képesek kezelni a helyzetet az előfordulás idején, jobb diagnosztikai eszközökről és jobb közegészségügyi rendszerekről. A fenyegetés, amely ezen ügynökök háborúban vagy terrorizmusban való felhasználása miatt jelentkezik, csökkenthető a jobb észlelési technológiák elérhetőségével. Ez a fejezet betekintést nyújt a biológiai hadviselő ügynökök történetébe, a biológiai hadviselő ügynökök osztályozásába, valamint az észlelésükhöz rendelkezésre álló/fejlesztés alatt álló felderítő rendszerekbe.