a Bacillus fajok két probiotikus spórájának hatása a Salmonella typhimurium fertőzött patkányok hematológiai, biokémiai és gyulladásos paramétereire

a Salmonella felsorolása

a B. subtilis és a B. coagulans hatása a Salmonella számlálására az emésztőrendszerben és a célszervekbe való beszivárgásában, az S. A májban, lépben, mesenterialis nyirokcsomókban, székletben, valamint az ileum és a vakbél tartalmában lévő typhimuriumot a szalmonella bevétele után az 1., 3., 5. és 7. napon számolták. Az eredményeket az 1.és 2. táblázat mutatja be részletesen. A mintavétel minden napján nem izoláltak szalmonellát a vakpróba és a probiotikus Kontrollcsoportokból. A mintavétel első napján, közvetlen galvanizálással, a négy kezelési csoport máj -, lép-és mesenterialis nyirokcsomóiban a szalmonella száma nulla volt. De szelektív dúsítás alkalmazásával négy patkány nyirokcsomói és egy patkány mája a szalmonella csoportból, valamint egy patkány nyirokcsomói a probiotikus+Salmonella csoportból kimutatták a szalmonella jelenlétét. A 3., 5. és 7. napon a szalmonella megszámlálható volt a szalmonella és a probiotikus+szalmonella csoportok májában, lépében és nyirokcsomóiban. Az eredmények azt mutatják, hogy a szalmonella száma nagyobb a nyirokcsomókban, mint a májban és a lépben (P < 0,05). Probiotikumok alkalmazásával a májban, a lépben és a mesenterialis nyirokcsomókban a szalmonella száma jelentősen csökkent a mintavétel mindhárom napján(P < 0,05); az eredmények azt is mutatják, hogy az idő múlásával a szalmonella csökkentési tendenciája nőtt. Az ileumban, a vakbélben és a székletben kiválasztódott szalmonella száma a gavagálás utáni 5.napig nőtt, majd a 7. napon ismét csökkent, ami hasonló volt a szalmonella és a probiotikus+szalmonella csoportokban. Azonban a szalmonella száma az ileumban (P < 0,05), vakbél (P < 0.05) és a probiotikus+szalmonella csoportban a széklet kevesebb volt, mint a szalmonella csoportban a mintavétel első napjától.

az ileumban, a vakbélben és a székletben a szalmonella száma a májban 0,67, 0,54 és 0,69 volt; a lépben 0,72, 0,83 és 0,71; a mesenterialis nyirokcsomókban pedig 0,72, 0,78 és 0,66 volt (P < 0.05).

mint az eredmények azt mutatják, a probiotikumok B. subtilis és B. a koagulánok nem gátolták teljes mértékben a szalmonella nyirokcsomókba történő beszivárgását, de késleltetett szalmonella infiltrációt okoztak a nyirokcsomókba, következésképpen a lépbe és a májba. Ezenkívül a probiotikumok felgyorsítják a kórokozó törlését a fertőzött csoportban. Amint azt a korábbi tanulmányok kimutatták, a probiotikumok jótékony hatással vannak a patogén baktériumok kolonizációjának megakadályozására az emésztőrendszerben, a tápanyagokért és az adhéziós receptorokért való versenyre,valamint a gazdaszervezet immunitásának stimulálására20, 21. Mivel a szalmonella száma a gavagálás utáni 5. napon volt a legmagasabb, és a két csoport közötti különbségek, elmondható, hogy a B. subtilis és a B. coagulans csökkenti a S. typhimurium kolonizációját és invázióját. Vila et al. (2009) azt is kimutatta, hogy B. cereus var. toyoi csökkenti a gyarmatosítás és invázió S. Entritidis a broiler22. La Ragione and Woodward (2003) kimutatta, hogy a B. subtilisnek az S. Enteridis beadása előtt egy nappal történő bevétele csökkentette a szalmonella számát a májban, a lépben, a jejenumban, az ileumban, a vastagbélben és a vakbélben. Az S száma. A subtilis spórák szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint a B. subtilis12-t nem kapó kontrollcsoport. Feng et al. (2016) kimutatta, hogy a Lactobacillus plantarum PZ01, a Lactobacillus salivarius JM32 és a Pediococcus acidilactici JH231 csökkentette a Salmonella számát a béltartalomban, a lépben és a májban a Salmonella fertőzés során Brojlercsibékben5. Ezen kívül, Barba-Vidal et al. (2017) kimutatta, hogy a Bifidobacterium longum subsp beadása. infantis CECT 7210 és Bifidobacterium animalis subsp. a lactis bpl6 elválasztó malacmodellben nem volt képes megakadályozni a szalmonella fertőzést, mivel a legtöbb közülük a kihívás után egy nappal pozitív lett a székletben. Ennek ellenére a probiotikum képes volt csökkenteni a kórokozó terhelését a vastagbélben és a székletben, ami arra utal, hogy a bifidobaktériumok kombinációja kizárja a Salmonella23-at.

hematológiai paraméterek

Az eredmények azt mutatták, hogy a csomagolt sejttérfogat (PCV) százalékos aránya, a vörösvérsejtszám (RBC) (az 5.napig) és a hemoglobin (Hb) koncentráció (a 3. napig) nagyobb volt a szalmonella csoportban, mint a többi csoportban (P < 0,05). Míg ezek az értékek a 7.napra visszatértek a normál tartományba (3. táblázat). Ezek a növekmények a szalmonella csoportban a hasmenés miatt bekövetkezett súlyos dehidráció eredménye22. A szalmonella csoportban a széklet lazább volt, mint a vak kontrollcsoport 3 napig a gavagálás után. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a Salmonella Typhimurium növeli a malacok Hb, PCV és RBC mennyiségét23 és borjak24. A szalmonella csoportban a vörösvértestszám csökkenő tendenciát mutatott a fertőzés 1.napjától a 7. napig (P < 0,05). A probiotikus + Salmonella csoportban azonban nem emelkedett a PCV, a vörösvértestszám és a Hb koncentráció, és ezek a paraméterek hasonlóak voltak a vak kontrollcsoporthoz. A probiotikus + szalmonella csoportban a szalmonella alacsonyabb patogenitást mutatott az aktív probiotikumok jelenléte miatt, amelyek megakadályozták a szalmonella kolonizációját, és versenyeztek a tápanyagokért és az adhéziós receptorokért20, 21.

Az eredmények azt mutatják, hogy nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a vérlemezkeszámban (P > 0, 05) (Az adatok nem jelennek meg).

a szalmonella-csoportban a fehérvérsejtek (WBC) és a neutrofilek száma szignifikánsan magasabb volt, mint a többi csoportban a gavagálás utáni első naptól kezdve. A fehérvérsejtszám és a neutrofilek száma a fertőzés három napja alatt emelkedett, majd az 5.naptól kezdve csökkenni kezdett. A probiotikumok használata a szalmonella bevétele előtt csökkentette a fehérvérsejtszám és a neutrofilek szintjének növekvő tendenciáját, és végül e két mutató szintjét az 5.napra a normál tartományba emelte. A 7. napon nem volt szignifikáns különbség a fehérvérsejtszám és a neutrofilek számában a szalmonella és a probiotikus+szalmonella csoportok között (P > 0,05). A számok nagyobbak voltak, mint a vakpróba és a probiotikus kontrollcsoportok (4.táblázat).

a szalmonella bevezetése jelentősen megnövelte a limfociták számát A vak kontrollcsoporthoz képest (P < 0,05). A probiotikumok használata a szalmonella beadása előtt jelentősen csökkentette a limfociták növekvő tendenciáját (P < 0,05). Ezek az eredmények az 1.és 5. nap között igazak voltak, de az 5. napon nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a szalmonella és a probiotikus+szalmonella csoportok között (P > 0,05). A 7. napon a probiotikus+Salmonella csoportban a limfociták száma visszatért a normális szintre, és nem volt különbség a szintek között a vak kontroll csoporthoz képest. A Salmonellális csoportban azonban nagyobb volt a limfociták szintje a másik három csoporthoz képest (P < 0, 05) (4.táblázat).

nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a monociták, az eozinofilek és a bazofilek szintjében a négy kezelési csoportban (P > 0, 05) (Az adatok nem jelennek meg).

az ileum, a vakbél, a széklet, a máj, a lép és a mesenterialis nyirokcsomók szalmonella száma közötti korrelációs együttható a WBC számával 0,32, 0,36, 0,30, 0,33 és 0,47 és 0,48 volt; a neutrofil 0,26, 0,32, 0,24, 0,29, 0,47 és 0,47; a limfocita pedig 0,32, 0,36, 0,30 volt, 0, 30, 0, 44 és 0, 45 (p < 0, 05).

ebben a kísérleti vizsgálatban a neutrofilek és a limfociták számának növekedése miatt a szalmonella-csoportban a fehérvérsejtszám szignifikánsan több volt, mint a többi csoportban a gavagálás utáni első naptól kezdve. Ezt korábban is megerősítették, hogy a szalmonella neutrofil és limfocita növekedést okozott, ami a fehérvérsejtszám növekedését eredményezte. 24,25. Az ileumban, a vakbélben, a székletben, a májban, a lépben és a mesenterialis nyirokcsomókban a szalmonella számának növekedését a WBC, a neutrofilek és a limfociták számának növekedése kísérte (P < 0,05). A probiotikus + szalmonella csoportban azonban ezek a szintek késés után emelkedtek. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a B. subtilis és a B. coagulans csökkenti a S. Typhimurium hatásait. Ezenkívül a probiotikus + Salmonella csoportban az S. Typhimurium szövődményei rövidebb idő alatt észlelhetők, és a változások gyorsabban térnek vissza a normál bázisra, mint a Salmonella csoport. Havelaar et al. (2001) kimutatta, hogy patkányokban az S. Enteritidis kimutatható változásokat okoz a neutrofilszámban a 104 CFU dózistól felfelé, és öt nap elteltével a fehérvérsejtszám és a neutrofilek szintjének jelentős emelkedését figyelték meg. Ezek az eredmények azt mutatták, hogy az eozinofilek kivételével minden leukocita típus pozitív dózis-válasz összefüggésű26.

biokémiai paraméterek

a biokémiai paraméterekben nem volt szignifikáns különbség a vakpróba és a probiotikus kontrollcsoportok között (P > 0,05). A szalmonella fertőzés növelte a teljes fehérje-és globulin mennyiséget a vérben (P < 0,05), de nem volt szignifikáns hatása a vér szérumalbuminjára (P > 0,05). A probiotikumok fogyasztása a Salmonella csoportban jelentősen csökkentette a teljes fehérje – és globulinszintet (P < 0.05), és ezeket a szinteket közelítette a kontrollértékekhez (5.táblázat). A globulin és az összes fehérje mennyisége az 1., 3. és 5. napon szignifikánsan magasabb volt a szalmonella csoportban a probiotikus+szalmonella csoporthoz képest, és mindkettő magasabb volt, mint a vak kontrollcsoport. A probiotikus + Salmonella csoport 7. napján a globulin és az összes fehérje mennyisége hasonló volt a vak kontrollcsoporthoz. A szalmonella szájon át történő beoltása serkenti az immunválaszokat, beleértve a humorális és sejtközvetített válaszokat is, ami növeli az immunglobulin szérumszintjét és az összfehérje emelkedéséhez vezet27. Amint az eredmények azt mutatják, a csoportok között nem figyeltek meg különbséget az albumin mennyiségében. Ezért a teljes fehérje változása a globinszint változásának köszönhető. A májban, lépben és mesenterialis nyirokcsomókban a szalmonella számának növekedését szérum globulin és összfehérje növekedés kísérte (P < 0,05). A májban, a lépben és a mesenterialis nyirokcsomókban a szalmonella száma közötti korrelációs együttható a teljes vérfehérje mennyiségével 0,25, 0,28 és 0,35 volt; a globulin 0,25, 0,35 és 0,43 volt. A B. subtilis és a B. coagulans csökkenti a globulinszintet és a teljes fehérjeszintet a Salmonella csoporthoz képest. Ez azt jelzi, hogy a B. subtilis és a B. coagulans csökkenti a S. Typhimurium patogén hatását. Abudabos et al. (2016) kimutatta, hogy a Bacillus mint probiotikum nem volt hatással a teljes fehérje -, globulin-és albuminszintre. Szalmonellának való kitettség esetén a probiotikumok gátolják az albumin csökkenését és a globulin növekedését, ami a Salmonella28 pozitív kontrollját eredményezte.

a mintavételi napok során négy csoport között nem volt szignifikáns különbség az alkalikus foszfatáz (ALP) mennyiségében (P > 0,05) (az adatok nem láthatók). Az alanin-transzamináz (ALT) és az aszpartát-transzamináz (AST) mennyiségében a mintavétel 5.napjáig nem figyeltek meg szignifikáns különbséget négy csoport között (P > 0,05), míg a 7. napon a szalmonella az ALT és az AST aktivitás jelentős növekedését okozta (P < 0,05). A probiotikus fogyasztás e két enzim szintjét a normál tartományban tartotta a mintavételi időszak alatt (6.táblázat). Az ALT és az AST növekedése az orális beoltást követő 7. napon szalmonella csoportban jelzi a máj gyulladását és károsodását29. A probiotikus + Salmonella csoportban azonban nem figyeltek meg növekedést, ami azt jelenti, hogy a B. subtilis és a B. koagulánok gátolják a S. Typhimurium patogén hatását és a máj gyulladását. A probiotikus+Salmonella csoportban a májfaktor kisebb változása is annak köszönhető, hogy ebben a csoportban a Salmonella-csoporthoz képest kisebb a szalmonella-szám.

a fertőzések során az S. Typhimurium szisztematikusan terjed a Peyer tapaszaiból a májba és a lépbe, ahol tovább növekszik a makrofágokban30, 31. A makrofágokban a S. Typhimurium intracelluláris replikációjához és túléléséhez glikolízisre van szükség32. Az alacsonyabb glükózszint oka lehet a nagyobb vércukorszintfelvétel, amikor az anyagcsere reagál a szalmonella fertőzésre23. A Salmonella csoportban a glükóz mennyisége az oltást követő 1.és 3. napon nőtt (6. táblázat), de a probiotikus+Salmonella csoportban a normál tartományon belül maradt, ami azt jelenti, hogy a B. subtilis és a B. coagulans csökkenti a Salmonella hatásait. Az ileumban, a vakbélben, a székletben, a májban és a lépben a szalmonella számának növekedését szérum glükózcsökkenés kísérte (P < 0,05). Az ileumban, a vakbélben, a székletben, a májban és a lépben a szérum glükózszinttel a szalmonella száma közötti korrelációs együttható -0,28, -0,31, -0,26, -0,22 és -0 volt.22 sorrendben (P < 0.05).

A szalmonella fertőzés jelentősen növelte a laktát-dehidrogenáz (LDH) szintjét (P < 0,05). Az LDH-t a sejttoxicitás markereként ismerik el, az alacsonyabb mennyiség pedig alacsonyabb sejtkárosodást jelez33. A probiotikumok alkalmazása szalmonellával fertőzött patkányokban az LDH-szint kisebb növekedéséhez vezetett, azonban még mindig magasabb volt, mint a vak kontroll és a probiotikus kontrollcsoportok (P < 0,05) (7.táblázat). Ez azt jelzi, hogy B. subtilis és B. a koagulánok csökkentik a szalmonella okozta sejtkárosodásokat. Az ileumban, a vakbélben, a székletben, a májban, a lépben és a mesenterialis nyirokcsomókban a szalmonella számának növekedését LDH-növekedés kísérte (P < 0,05).

A szalmonella csoportban a kreatinszint a gavaging 5.napjától emelkedett. Ugyanez a tendencia volt megfigyelhető a vér karbamid-nitrogén (BUN) a mintavétel 5.és 7. napján, ami veseműködési zavarra utalt. Azt is említette Doorn et al. (2006), hogy a szalmonellafertőzés során veseműködési zavar lépett fel, ami a BNU és a kreatinin növekedését okozza34. A probiotikus + Salmonella csoportban a kreatin és a zsemle mennyisége minden mintavételi napon hasonló volt a Vakkontroll és a probiotikus Kontrollcsoportokhoz (P > 0,05) (7.táblázat). Ez azt jelzi, hogy a B. subtilis és a B. koagulánok gátolják a S. Typhimurium patogén hatását a vesékre.

a májban, lépben és mesenterialis nyirokcsomókban a szalmonella számának növekedését BUN és kreatinszint-emelkedés kísérte (P < 0,05). A májban, lépben és mesenterialis nyirokcsomókban a szalmonella száma és a kreatin mennyisége közötti korrelációs együttható 0,28, 0,40 és 0,45 volt; a BUN pedig 0,41, 0,59 és 0,53 volt (P < 0,05).

A szalmonella csoportban a teljes vas szintje jelentősen megnőtt az 1., 3. és 5. napon, majd a 7. napon visszatért a normál tartományba. S. A typhimurium a szideroforokat választja ki, hogy kötődjenek a vas vashoz35. A probiotikumok alkalmazása azonban minden mintavételi napon a vér teljes vasszintjét a normál tartományon belül tartotta (7.táblázat). A probiotikus + Salmonella csoportban az 1. napon magasabb volt, majd visszatért a normál tartományba. Ez arra utal, hogy azonban a szalmonella növeli a szérum vas mennyiségét, de a probiotikumok gátolják ezt a mechanizmust. Geith et al. (2015) a Lactobacillus acidophilus kedvező szerepéről számolt be az akut fázisparaméterek módosításában, mint például a csökkent fibrinogén, ESR, TIBC (teljes vaskötő kapacitás), UIBC (telítetlen vaskötő kapacitás) és ceruloplazmin, másrészt az albumin, az összes fehérje, a vas és a transzferrin telítettségi százalékának növekedése az S. Typhimurium fertőzés során albínó patkányokban4.

gyulladásos mediátorok meghatározása

a gyulladásos mediátorok szintje, beleértve a TNF-antioxidánsokat, a szérum amiloid A-T (SAA) és az IL-10-et a probiotikus kontrollcsoportban és a vak kontrollcsoportban hasonló volt (P > 0,05). A szalmonellafertőzés a mintavétel minden napján szignifikánsan növelte a TNF-xhamster és SAA szintjét (P < 0,05). A probiotikus + Salmonella csoportban e két gyulladásos mediátor szintje jelentősen csökkent a Salmonella csoporthoz képest (P < 0.05), de még mindig magasabb volt, mint a Vakkontroll és a probiotikus kontrollcsoportok (P < 0,05) (ábra. 1 és 2).

a TNF-XHamster (pg / ml) mennyisége különböző kezelésű patkányok szérummintáiban 1, 3, 5 és 7 napon belül a szalmonella kiszívása után. Az értékek 5 független replikáció átlaga. Vakkontrollcsoport: befogadó víz; probiotikus kontrollcsoport: befogadó víz, amely 5 USD 107 spórát/ml B. subtilis-t és 5 USD 107 spórát/ml B. coagulans-t tartalmaz; Salmonella-csoport: a S. Typhimurium 1 db 109 CFU-ját tartalmazó vizet és intragasztrikus szondát fogadó víz; probiotikus+Salmonella-csoport: 5 db 107 db spórát/ml B. subtilis-t és 5 db 107 dB spórát/ml B. koagulánt és 1 db 109 dB S. Typhimurium CFU-t tartalmazó intragasztrikus szondát tartalmazó víz. Az üres kontroll és a probiotikus kontrollcsoportok sora átfedésben van. A különböző betűk minden nap jelentős különbségeket jeleznek a csoportok között (P < 0,05).

a szérum amiloid a mennyisége (~g/ml) különböző kezelésű patkányokból vett szérummintákban 1, 3, 5 és 7 napon belül a szalmonella kiszívása után. Az értékek 5 független replikáció átlaga. Vakkontrollcsoport: befogadó víz; probiotikus kontrollcsoport: befogadó víz, amely 5 USD 107 spórát Tartalmaz/ml B. subtilis és 5 USD 107 spórát/ml B. coagulans; szalmonella csoport: A S. typhimurium 1 db 109 CFU-ját tartalmazó vizet és intragasztrikus szondát kap; probiotikus+Salmonella csoport: 5 db 107, B. subtilis, 5 db 107, B. coagulans, 1 db 109, S. typhimurium CFU-ját tartalmazó, 5 db 107, B. coagulans spórát és 1 db 109, S. typhimurium CFU-t tartalmazó, intragasztrikus szondát. Az üres kontroll és a probiotikus kontrollcsoportok sora átfedésben van. A különböző betűk minden nap jelentős különbségeket jeleznek a csoportok között (P < 0,05).

A szalmonella fertőzés minden nap jelentősen megnövelte az IL-10 szintet a vak kontrollcsoporthoz képest (P < 0,05), míg a probiotikus fogyasztás megakadályozza az IL-10 szint növekedését a szalmonella gavaging utáni 3.napig. Az 5.napon azonban az IL-10 szintje jelentősen megnőtt, és a 7. napon ismét csökkent a vak kontrollcsoporthoz képest (ábra. 3). Az ileumban, a vakbélben, a székletben, a májban, a lépben és a mesenterialis nyirokcsomókban lévő szalmonella száma közötti korrelációs együttható a TNF- ++ szinttel 0,39, 0,41, 0,37, 0,46, 0,61 és 0,62 volt; az SAA szintje 0,39, 0,43, 0,37, 0,43, 0,64 és 0,61 volt; az IL-10 szintje pedig 0,43, 0,51 volt, 0, 41, 0, 34, 0, 56 és 0, 59 (p < 0, 05).

az IL-10 (pg/ml) mennyisége különböző kezelésű patkányok szérummintáiban 1, 3, 5 és 7 napon belül a szalmonella bevétele után. Az értékek 5 független replikáció átlaga. Vak kontrollcsoport: befogadó víz; probiotikus kontrollcsoport: befogadó víz, amely 5 USD 107 spórát/ml B. subtilis-t és 5 USD 107 spórát/ml B. coagulans-t tartalmaz; szalmonella csoport: befogadó víz és intragasztrikus szondázás 1 db 109 dB S. typhimurium CFU-val; probiotikus + Salmonella csoport: A B. subtilisből 5 db 107 spórát/ml-t és 5 db 107 spórát/ml B. coagulant és 1 db 109 CFU S. Typhimuriumból álló intragasztrikus szondát tartalmazó víz fogadása. A különböző betűk minden nap jelentős különbségeket jeleznek a csoportok között (P < 0,05).

szisztémás fertőzés és bakteriális kolonizáció a bélben SAA fehérjéket indukál a májban36. A TNF-antioxidánsok a Lipopoliszacharidra (LPS) adott válasz korai szakaszában keletkeznek, és úgy gondolják, hogy az LPS37-re adott különböző patofiziológiai válaszok fő közvetítője. Az IL-10 alapvető molekulaként működik az S. Typhimurium fertőzés engedélyezéséhez azáltal, hogy csökkenti az oldható gyulladásos determinánsokat, amelyek aktiválhatják mind a veleszületett, mind az adaptív immunválaszokat, amelyek korlátozzák az S. Typhimurium terjesztését38. A jelenlegi vizsgálatban az S. Typhimurium okozta az IL-10, a TNF-CBT és az SAA emelkedését, de a B. subtilis és a B. coagulans csökkenti ezeket a paramétereket. Ezek a probiotikumok csökkentik a szalmonella számát a bélben, és gátolják a kórokozó kolonizációját. Emellett alacsonyabb LPS-szintek is megfigyelhetők, ami SAA – t, TNF-antioxidánst és IL-10-et eredményez, ami kisebb változásokat mutat a szalmonella csoporthoz képest. Az ileum, a vakbél, a széklet, a máj, a lép és a mesenterialis nyirokcsomók Szalmonellaszám-csökkenésének csökkenését SAA, TNF- ++ és IL-10 csökkenés kísérte (P < 0,05). Feng et al. (2016) azt mutatta, hogy a Lactobacillus plantarum PZ01, a Lactobacillus salivarius JM32 és a Pediococcus acidilactici JH231 csökkentette a lipopoliszacharid által indukált TNF-XHamster faktor (LITAF), az IL-1++, az IL-6 és az IL-12 szintjét a szérumban, és növelte az IL-10 szintjét a szérumban a brojlercsibék Szalmonellafertőzésében5.

teljes antioxidáns kapacitás (TAC)

A szalmonella fertőzés jelentősen csökkentette a TAC mennyiségét (P < 0,05), míg a probiotikumok használata a szalmonella expozíció során növelte a TAC-ot (P < 0,05) (ábra. 4). Az ileumban, a vakbélben, a székletben, a májban, a lépben és a mesenterialis nyirokcsomókban a szalmonella száma közötti korrelációs együttható a TAC mennyiségével -0,36, -0,37, -0,34, -0,39, -0,43 és -0,48 sorrendben (P < 0,05).

a teljes antioxidáns kapacitás (tac) (mM/L) mennyisége különböző kezelésű patkányok szérummintáiban 1, 3, 5 és 7 napon belül szalmonellát szívtam. Az értékek 5 független replikáció átlaga. Üres kontrollcsoport: Fogadó a víz; a Probiotikus Kontroll csoport: Fogadó tartalmazó víz 5 × 107 spóra/ml B. subtilis, 5 × 107 spóra/ml B. coagulans; Salmonella csoport: Fogadó víz intragastric gyomorszonda 1 × 109 CFU a S. Typhimurium; Probiotikus+Szalmonella csoport: Fogadó tartalmazó víz 5 × 107 spóra/ml B. subtilis, 5 × 107 spóra/ml B. coagulans, valamint intragastric gyomorszonda 1 × 109 CFU a S. Typhimurium. A különböző betűk minden nap jelentős különbségeket jeleznek a csoportok között (P < 0,05).

a gyulladásos folyamatok során a fagocita aktiváció és a bakteriális termékek fokozzák a többkomponensű flavoprotein NADPH-oxidázt, amely katalizálja a szuperoxid aniongyökök nagy mennyiségű termelését. Ennek eredményeként a szervezetnek megfelelő antioxidáns szintre van szüksége a reaktív oxigénfajok káros hatásainak elkerülése érdekében. Ezért antioxidánsokra van szükség a szabad gyököket felszabadító reakciók szabályozásához39. S. Typhimurium fokozza az oxidatív stresszt. LP S. A Typhimurium indukálhatja a H2O2-termelést és ezzel együtt a TAC40 csökkenését. Ebben a tanulmányban a TAC jobban csökkent a szalmonella csoportban, mint a probiotikus+szalmonella csoportban. A szalmonella számának növekedése az ileumban, a vakbélben, a székletben, a májban, a lépben és a mesenterialis nyirokcsomókban TAC csökkenéssel járt (P < 0,05). Ez azt mutatja, hogy a probiotikumok csökkentik a szalmonella által kiváltott stressz pusztító hatásait. Emellett a B. subtilis és a B. coagulans probiotikumként a TAC mennyiségének növekedését okozza a vak kontrollcsoporthoz képest. Tehát ezek a probiotikumok felkészítik a testet a kórokozónak való kitettségre és az általuk okozott stresszre.

A malondialdehid (MDA) mérése

a mintavételi időszak alatt az MDA mennyisége magasabb volt a szalmonella és a probiotikus+szalmonella csoportokban, mint a vakpróba és a probiotikus kontrollcsoportokban. Probiotikumok használata szalmonella fertőzés során csökkentette az MDA-t, de a csökkenés nem volt szignifikáns (P > 0,05). A probiotikus kontrollcsoport MDA-tartalma hasonló volt az üres kontrollcsoporthoz (ábra. 5).

a malondialdehid (MDA) (mM/L) mennyisége különböző kezelésű patkányok szérummintáiban 1, 3, 5 és 7 napon belül szalmonellát szívtam. Az értékek 5 független replikáció átlaga. Vak kontrollcsoport: befogadó víz; probiotikus kontrollcsoport: befogadó víz, amely 5 db 107 db spórát/ml B. subtilis-t és 5 db 107 dB spórát/ml B. coagulant tartalmaz; szalmonella csoport: 1 db 109 dB S. Typhimurium CFU-t tartalmazó vizet és intragasztrikus szondát kap; Probiotikum + Salmonella csoport: 5 db 107 db spórát/ml B. subtilis-t és 5 db 107 dB spórát/ml B. coagulant és 1 db 109 dB S. typhimurium CFU-t tartalmazó intragasztrikus szondát tartalmazó víz. A különböző betűk minden nap jelentős különbségeket jeleznek a csoportok között (P < 0,05).

az ileumban, a vakbélben, a székletben, a májban, a lépben és a mesenterialis nyirokcsomókban a szalmonella száma közötti korrelációs együttható az MDA mennyiségével 0,32, 0,32, 0,31, 0,31, 0,47 és 0,53 sorrendben (P < 0.05). A malondialdehid volt a lipidperoxidáció és az oxidatív stressz leggyakrabban használt biomarkere számos egészségügyi problémában41. Az MDA az egyik olyan termék, amely a szalmonella betegségben nőtt. A probiotikus + Salmonella csoport MDA-jának nincs szignifikáns különbsége a Salmonella csoporttal. Megállapíthatjuk, hogy a B. subtilis és a B. coagulans mint probiotikumok nem befolyásolják az MDA koncentrációját. A korrelációs eredmények azonban kisebb számú szalmonellát mutattak az ileumban, a vakbélben, a székletben, a májban, a lépben és a mesenterialis nyirokcsomókban kisebb mennyiségű MDA-val (P < 0,05).