a beteg beszámolt a CT által irányított tüdőbiopszia tapasztalatairól: prospektív kohorsz vizsgálat

vizsgálati eredmények

betegeink 20% – a válaszolt “igen” a kérdésre ” fájdalmas volt-e az eljárás?”Ezért 80% vagy a többség kényelmetlenség nélkül tolerálta. Hasonlóképpen, a betegek 29% – ánál volt légszomj az eljárás alatt vagy közvetlenül után, ezért 71% – uk tolerálta jelentős dyspnoe nélkül. Eredményeink pozitív összefüggést mutatnak az azonnali fájdalom és a légszomj között, ami arra utal, hogy azok a betegek, akiknek fájdalmuk volt, szintén légszomjat kaptak. Ez az eredmény intuitív módon várható. Ha az eljárásokat rosszul tolerálták, a beteg több fájdalmat és dyspnoét tapasztalhat.

érdekes, véleményünk szerint, bár csak 10 beteg válaszolt “Igen” az eljárási fájdalommal kapcsolatos közvetlen kérdésre, 25 beteg azonnali fájdalomszintjét 0-nál nagyobbnak (azaz némi fájdalomnak) értékelte, a többség 1-2/10-et ért el a fájdalomért. Ez arra utal, hogy volt egy olyan embercsoport, aki az eljárást követően azonnal kellemetlen érzést/alacsony fájdalmat tapasztalt, de úgy döntött, hogy az eljárást összességében nem írja le fájdalmasnak. Ezért a betegek alig fele bizonyos mértékig fájdalmasnak találta az eljárást, de úgy döntött, hogy nem ismeri el közvetlen kihallgatás során. Tanulmányunk módszertani erőssége, hogy prospektív volt, és a kutatók nem voltak az azonnali klinikai ellátást nyújtó csapat tagjai. Ez a betegek nagyobb őszinteségéhez vezethetett a szövődményekkel kapcsolatban, különösen a peri és az eljárás utáni fájdalommal kapcsolatban.

pozitív korreláció is látható az azonnali fájdalom pontszámok és a pontszámok között egy héten. Ez az egyén fájdalomküszöbének alapján magyarázható. Azok a betegek, akik fájdalomszintjüket > 5-ként értékelték azonnal, szintén viszonylag magas pontszámot adtak egy héten. Egy beteg kivételével minden beteg egy héten kevesebb fájdalomszintet ért el, összehasonlítva az eljárás utáni azonnali fájdalom pontszámokkal. Fontos, hogy az egyetlen beteg, aki egy héten nagyobb fájdalmat ért el, mint közvetlenül az eljárás után, kis pneumothoraxot tartott fenn, konzervatív módon kezelve.

a fájdalom szubjektív, és néhány beteg fájdalmasnak találta az eljárást, és az eljárást követő egy hétig tartós fájdalmat tapasztalt.

három beteg azt mondta, hogy az eljárás nem az volt, amit vártak, de nem nyújtott be további észrevételeket. Egyetlen beteg sem mondta, hogy több információra lenne szükségük, és senkinek sem volt szüksége más orvosi szolgálatokhoz. A bizalmunkon kívül egyetlen beteget sem fogadtak be, így adataink tükrözik intézményünk valódi komplikációs arányát, késői szövődmények nélkül. Egyetlen beteg sem tett javaslatot a szolgáltatás javítására. Az adatokból azt feltételezhetjük, hogy összességében a helyi érzéstelenítőt alkalmazó napi eljárást betegeink jól tolerálják.

új technikák a CT-vezérelt tüdőbiopsziában

a képvezérelt biopszia újabb technikái lehetőséget kínálnak a beteg további javítására tapasztalat. A Cone beam CT egy viszonylag új technika, amelynek során háromdimenziós CT képet állítanak elő forgó fluoroszkópos C-karral. Ennek az az előnye, hogy nyílt környezetet tesz lehetővé, nem pedig zárt furatú CT szkennert. Nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé az alkalmazott képalkotó síkokban is, mivel ez nem korlátozódik a CT kapu mozgási tartományára, a tű elhelyezéséhez számítógéppel segített navigáció lehetőségeivel. A legújabb tanulmányok hasonló komplikációs arányokat mutattak ki a kúpos sugár CT által irányított tüdőbiopsziával összehasonlítva a hagyományos CT által irányított eljárásokkal, bizonyítva a szövődmények arányának egyenértékűségét. Kimutatták, hogy a CT által irányított biopsziás technika további módosításai befolyásolják a biopszia szövődményeinek arányát, például CT fluoroszkópia mód versus 3 szelet biopszia mód és spirál akvizíció versus biopszia mód. A spirális akvizíciós mód általában hosszabb eljárási időt (és megnövekedett betegadagot) von maga után, ezáltal hozzájárulva a megnövekedett komplikációs arányhoz az eljárás során. Intézményünk a 3 szeletes biopsziás módot használja, minimalizálva az eljárás idejét, ezáltal csökkentve a szövődmények kockázatát a meghosszabbított beavatkozási idő révén. Az eddig publikált tanulmányok többsége szintén a 3 szelet biopsziás módot használó központokból származik, így gyakorlatunk összhangban van más intézményekkel.

szövődmények aránya az irodalomból

az eljárás utáni pneumothorax százalékos aránya a beteg kohorszunkban (10%) a szakirodalomban idézett átlagos érték alatt van hasonló méretű vizsgálatok (15%). Hasonlóképpen, a mellkasi lefolyást igénylő pneumothorax százalékos aránya (4%) a több vizsgálatban idézett értékek alatt van (5-10%). A szövődményeink aránya szintén összhangban van egy nemrégiben végzett nagy retrospektív populációs vizsgálattal, amely magában foglalja a > 22 000 CT által irányított tüdőbiopsziát, amely 15% – os pneumothorax arányt mutatott, mellkasürítést igényel az összes eset 6,6% – ában. Carlson et al. alacsonyabb szövődményeket mutat a 2003-2005-ben végzett CT-vezérelt tüdőbiopsziákban az 1996-1998-hoz képest, ami az operátor tanulási görbéjét és esetleg a berendezések fejlesztését jelenti. Az intézményünkben a tüdőbiopsziát végző két tanácsadó radiológus legalább tíz éves tapasztalattal rendelkezik a biopsziák elvégzésében, a potenciális tanulási görbe során nem merülnek fel problémák. A vizsgálatot 15 hónap alatt végezték el felszerelésfrissítések nélkül; ezért ez nem valószínű, hogy zavaró tényező lenne tanulmányunkban.

míg Vizsgálatunk nem vette figyelembe a biopsziás eljárással kapcsolatos konkrét tényezőket (például elváltozás mérete, mélysége, tűmérő), feltételezzük, hogy betegcsoportunk összehasonlítható a többi betegcsoporttal (nem szelektív befogadás), ezért eredményeink mind reprezentatívak, mind összehasonlíthatók. Biztosak lehetünk abban, hogy eredményeink kedvezően hasonlítanak az Országos átlagokhoz. Hisszük, hogy most már megbízhatóan tudjuk tájékoztatni betegeinket az intézményeinkben végzett eljárás kockázatairól.

eredményeink azt mutatják, hogy nincs különbség a pneumothorax és a hemoptysis szövődményeinek aránya között, megcáfolva a kezdeti hipotézist. Így a Durham Megyei és Darlington Foundation Truston belüli betegcsoportunkban a kórházban rögzített szövődmények aránya a valódi szövődmények arányának pontos értékelése.

három beteg kórházi felvételt igényelt a pneumothorax kezelésére közvetlenül az eljárást követően (2.táblázat). Egyik betegünk sem szenvedett késleltetett légmellet. Arra a következtetésre juthatunk, hogy a gyakorlatunk, hogy az eljárást napi esetként végezzük, négy órával a beavatkozás utáni megfigyeléssel és mellkasröntgennel biztonságos, a betegek nem szenvednek késleltetett súlyos szövődményt. Ez összhangban van a British Thoracic Society útmutatásával.

korlátozások

Vizsgálatunk egyik korlátozása a kis beteg kohorsz, amely korlátozza a vizsgálat erejét. Ezenkívül minden beteg Durham megye lakosa,és adataink nem feltétlenül reprezentatívak egy másik betegcsoportra, például egy más demográfiai profilú városi területen belül.