A génvizsgálatok arra adnak választ, hogy hol háziasították a csirkét, és az őse,

a csirkék jelentős szerepet játszottak az emberi társadalmakban szerte a világon, de háziasításuk földrajzi és időbeli eredete továbbra is rejtély. A probléma megoldása érdekében a kutatók 863 genomot elemeztek a csirkék és a vadon élő dzsungel szárnyasok mind a négy fajának, valamint a vörös dzsungel szárnyas (RJF) öt alfajának képviselőiből.

A Kínai Tudományos Akadémia Kunmingi Zoológiai Intézetének Ming-Shan Wang vezette tanulmánya június 24-én jelent meg a Cell Research-ben. Ez arra utal, hogy a házityúk eredetileg a Gallus gallus spadiceus RJF alfajból származtak, amelynek mai elterjedése túlnyomórészt Kína délnyugati részén, Thaiföld északi részén és Mianmarban található.

háziasításukat követően a csirkéket Délkelet-és Dél-Ázsiában áttelepítették, ahol helyileg keresztezték mind az RJF alfajokat, mind más dzsungeltyúkfajokat. A molekuláris óraelemzés azt sugallja, hogy a házi csirkék eltértek a G. g. spadiceus 9500 ezer évvel ezelőtt 3300 évvel ezelőtt, bár ez a csomópont nem feltétlenül korrelál a háziasítási folyamat kezdetével, mivel a csirkék régészetileg sokkal később láthatók.

a hazai falusi csirkéket a 20. század közepén Thaiföldön vad G. g.spadiceusszal hibridizálták, a vad RJF tengelykapcsolókat pedig eltávolították fészkeikről, és házi tyúkok keltek ki.

annak az elsődleges RJF alfajnak a megállapításához, amelyből a házi csirkék származtak, valamint a csirke háziasításának genetikai mechanizmusainak megértéséhez elemezni kell mind a feltételezett vadon élő rokonok, mind a háziasított populációk nukleáris genomját, az összes RJF alfaj természetes elterjedési tartományán belül és azon túl.

a vizsgálat 787 egész genomot szekvenált: 627 házi csirkét, 142 RJF-et, amelyek mind az öt alfajt képviselik, 12 zöld dzsungeltyúkot, 2 Szürke dzsungeltyúkot és 4 ceyloni dzsungeltyút. Az RJF alfajok genetikai variabilitásának valószínűségének maximalizálása érdekében az egyes alfajokhoz tartozó egyedekből legalább három földrajzilag távoli helyről vett mintát, és gondoskodott arról, hogy minden alfajból legalább egy egyedet szekvenáljanak legalább 20-ra.

a főkomponens elemzés (PCA) szintén kiemeli az RJF alfajok elválasztását. Érdekes, hogy egyes G. g. murghi (elterjedt az észak-indiai szubkontinensen) és G. g. jabouillei (korlátozódik Dél-Kína és Észak-Vietnam) egyének klaszter együtt.

az elemzések azt mutatják, hogy az összes RJF alfaj genetikailag differenciált, amelyek általában megfelelnek földrajzi tartományuknak és taxonómiai osztályozásuknak. Az öt RJF alfaj közül a G. G. spadiceus egyedei a legszorosabb rokonságban állnak az összes házi csirkepopulációval

az összes házi csirke monofiletikus jellegének kombinálásával ezeknek az elemzéseknek az eredményei együttesen arra utalnak, hogy a csirkéket valószínűleg a holocénben háziasították az RJF G. g. spadiceus alfajából.

“eredményeink ellentmondanak a korábbi állításoknak, miszerint a csirkéket az észak-kínai neolitikumban és az Indus-völgyi civilizációban háziasították (a pakisztáni Mohenjo-Daro helyén talált feltételezett csirkemaradványok alapján készítették). Egy PCA azonban azt mutatja, hogy a legnyugatibb Észak-Indiából származó G. g. murghi minták mélyebb eltérést mutattak a csirkéktől, mint az északkelet-Indiából gyűjtött G. g. murghi megmaradt madarai” – olvasható a cikkben.