A hóleopárdok védelme Közép-Ázsiában

A Christensen alappal együttműködve az LDF egy 10 éves közép-ázsiai projektet támogat és bővít, amelynek célja, hogy helyi közösségi szervezetekkel együttműködve megvédje a hóleopárdokat a kihalástól. Ez a folyamatos erőfeszítés arra összpontosít, hogy támogassa a kulturális és szellemi kapcsolatok újjáélesztését a tájakkal és a biológiai és kulturális sokszínűség helyi gondozásával.

a hóleopárdok túlélésük érdekében 12 közép-ázsiai ország egyre fenyegetettebb, törékeny magas hegyi ökoszisztémáira támaszkodnak. Miután történelmi tartományuk legalább 15% – át kiszorították, számuk becslések szerint 20% – kal zuhant mindössze két évtized alatt, és jelenleg veszélyeztetettnek tekintik őket. Annak ellenére, hogy 1972 óta veszélyeztetett és jogilag védett, a hóleopárdok továbbra is szerepelnek az IUCN veszélyeztetett fajok Vörös Listáján. Mindössze 4000-7000 állat marad a közép-ázsiai magas hegyláncok kétmillió négyzetkilométeres élőhelyén.

a hóleopárdok hanyatlóban vannak az élőhelyek pusztulása és pusztulása, a zsákmánybőség csökkenése, az orvvadászat és az emberekkel való konfliktusok miatt. Ezenkívül a nagyszabású infrastruktúra-fejlesztés és az éghajlatváltozás rontja vadon élő élőhelyüket.

a hóleopárdok keystone Fajok. Ezek és élőhelyeik védelme számos előnnyel jár a növény – és állatfajok gazdag sokfélesége számára, amelyek ezeket a tájakat is otthonuknak nevezik. Ökológiai értékük mellett a hóleopárdok óriási kulturális értéket képviselnek, létfontosságú szálként szolgálnak a régió őslakosainak szellemi és kulturális szövetében. A hópárduc kihalása, és a hozzá kapcsolódó pusztítás a figyelemre méltó magas hegyi ökoszisztémákban, az ősi kultúrákat is a kihalás szélére sodorná.

a TCF-fel való együttműködés céljából azonosított projektek a kulcsfontosságú stratégiai közösségek és az őslakos kulturális szakemberek támogatásával és mozgósításával foglalkoznak a hópárduc túlélését és hosszú távú életképességét fenyegető számtalan veszély kezelése érdekében. A konkrét célok a következők:

• a “20 2020-ig” nemzetközi hópárduc-védelmi cél támogatása a 20 tájszintű hópárduc-populáció 2020-ig történő biztosításával;
• a helyi közösségek felhatalmazása és a biológiai és kulturális sokszínűség gondozásának elősegítése a fenntartható megélhetés fejlesztésével párhuzamosan;
• a természetvédelem őshonos és nyugati megközelítéseinek ötvözése a hópárducok és magas hegyi ökoszisztémáik javára;
• újjáéleszteni az ősi szertartásokat, amelyek tisztelik a hópárduc szellemét, mint az emberiség és a természet egyesítőjét és “védelmezőjét” vagy “útmutatóját”;
• szent helyeket létrehozni a hópárducok és más szent állatok szellemi és természetvédelmi ökológiájának.