a mellkasi paraspinalis izmok értékelése az ALS diagnózisában

az izom érintettségének eloszlását klinikailag és elektromiográfiailag értékelve prospektív módon elemezték 55 egymást követő amiotrófiás laterális szklerózisban (ALS) szenvedő betegnél és 54 egyéb, túlnyomórészt motoros szindrómában szenvedő betegnél, akik közül néhányat als gyanújával utaltak. ALS-ben szenvedő betegeknél a disztális végtagizmok és a mellkasi paraspinalis izmok voltak a leggyakrabban érintettek, jobban, mint a proximális végtag-és koponyaizmok. A bulbar tünetek előfordulása az ALS-ben nagyobb volt a nőknél, mint a férfiaknál. Ezek a minták a specifikus neuronális populációk szelektív sebezhetőségére utalnak. A csonka izmok sebezhetősége, amelyet a mellkasi paraspinalis pazarlás vagy a fej és a váll lelógása illusztrál, hasznos differenciális jel volt az ALS diagnosztizálásában. A mellkasi paraspinalis elektromiográfia különösen értékes volt az ALS megkülönböztetésében más rendellenességektől, mint például a kombinált nyaki és ágyéki spondylotikus amyotrophia vagy polymyositis, amelyek ALS-nek álcázhatók. A denervációs atrófia megállapítása a mellkasi paraspinalis izmok biopsziáján nehéz esetekben diagnosztikus volt. Mivel a mellkasi paraspinalis izmokat gyakran érintik az ALS-ben, és spondylotikus amyotrophiában megkímélik, értékelésük gyakorlati stratégiát nyújt az ALS megkülönböztetésében a többi motoros szindrómától.