Arisztotelész (384-322 B. C.)
összefoglaló
Arisztotelész azt javasolja, hogy tanulmányozza a költészet elemzésével konstitutívrészeket, majd általános következtetéseket. A poétika azon része, amelya túlélők elsősorban a tragédiát és az epikus költészetet tárgyalják. Ezt tudjukaristotle írt egy értekezést az elveszett vígjátékról is. A költészetet úgy definiálja, mint a mimetikus vagy utánzó nyelvhasználat, ritmus, ésharmónia, külön-külön vagy kombinációban. A költészet ebben mimetikusa világ tárgyainak és eseményeinek ábrázolását hozza létre, ellentétbenpéldául a filozófia, amely ötleteket mutat be. Az emberek természetesenutánzatra vannak nevelve, így a költészet erősen vonz minket. Kiváló tanulási eszköz is lehet, mivel hűvösen megfigyelhetjük az olyan dolgok korlátait, mint a holttestek vagy az undorító állatok, amikor az igazi zavarna minket.
Arisztotelész a tragédiát a magasztos kérdésekkel foglalkozó költészet legkifinomultabb változataként, a vígjátékot pedig az alapügyekkel foglalkozó költészet legkifinomultabb változataként azonosítja. A tragédia rövid ésspekulatív történetét követi nyomon, amint az a Dionüszosz Isten dicséretéből ditirambikus himnuszokból fejlődött ki. A dithyrambokat egy nagy kórus énekelte,néha narrátorral. Aeschylus feltalálta a tragédiát azáltal, hogy hoztaegy második színész párbeszédet folytat az elbeszélővel. Sophocles egy harmadik színész bemutatásával újított tovább, és a tragédia fokozatosan áttért kortársi drámai formájára.
Arisztotelész hét jellemző szerint határozza meg a tragédiát:(1) utánzó, (2) Komoly, (3) megfelelő hosszúságú teljes történetet mesél el, (4)ritmust és harmóniát tartalmaz, (5) a ritmus és a harmónia különböző kombinációkban fordul elő a tragédia különböző részeiben, (6) inkább előadják,mint elbeszélik, és (7) szánalmat és félelmet kelt, majd katarzison keresztül megtisztítja ezeket az érzéseket. A tragédia hat komponensből állrész, amelyek itt vannak felsorolva a legfontosabbtól a legkevésbé fontosig: cselekmény, karakter, gondolat, dikció, dallam, látvány.
egy jól formált cselekménynek rendelkeznie kell egy kezdettel, ami nem egy korábbi cselekvés szükséges következménye; egy középsővel, amely logikusan következik az elejétől; és egy véggel, amely logikusan követi a közepét, és amelyből nem következik további cselekvés. A cselekménynek egységesnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy minden elema cselekménynek a telek többi részéhez kell kapcsolódnia, nem hagyva lazánvégeket. Ez a fajta egység lehetővé teszi a tragédia számára, hogy egyetemes témákat fejezzen kierőteljesen, ami felülmúlja a történelmet, amely csak beszélhetegyes eseményekről. Az epizodikus telkek rosszak, mert vannincs szükség az események sorrendjére. A legjobb fajta telek tartalmazmeglepetések, de meglepetések, amelyek visszatekintve logikusan illeszkednek az események sorrendjébe. A legjobb meglepetéseket a peripeteia, vagy a szerencse megfordítása, és az anagnorisis vagy a felfedezés hozza. Egy jó telek úgy halad előre, mint egy csomó, amely össze van kötveegyre nagyobb bonyolultsággal a peripeteia pillanatáig, aamelyen a csomót fokozatosan feloldják, amíg el nem éri a teljesen meg nem kötött következtetést.
ahhoz, hogy egy tragédia szánalmat és félelmet keltsen, meg kell figyelnünk egy viszonylag nemes hőst, aki a boldogságtól a nyomorúságig a hős hibájának eredménye. Sajnálatunkat és félelmünket leginkább akkor éljük meg, amikor a családtagok ártanak egymásnak, nem pedig az ellenségek vagy idegenek. A legjobb fajta telek, egy karakterszűken elkerüli a családtag akaratlanul megölését egy anagnorisisnak köszönhetően, amely feltárjaa családi kapcsolat. A hősnek jó tulajdonságokkal kell rendelkeznie, amelyek megfelelnek az állomáshelyének, és reálisan és következetesen kell ábrázolni. Mivel mind a hős karaktere, mind a cselekménylogikai következetességgel kell rendelkeznie, Arisztotelész arra a következtetésre jut, hogy a cselekmény kibontásaa cselekménynek a cselekmény szükséges következményeként kell követnie, ésnem a színpadi műtől, mint a Deus ex machina (amachine néhány játékban használt, amelyben az egyiket játszó színészisten a végén leereszkedett a színpadra).
Arisztotelész a gondolatot és a dikciót tárgyalja, majd az epikus költészethez fordul. Míg a tragédia drámai formában bemutatott cselekedetekből áll, az epikus költészet narratív formában bemutatott versekből áll. A tragédiának és az epikus költészetnek számos közös tulajdonsága van, leginkább a telek és a hasonló témák egysége. Azonban epikus költészethosszabb lehet, mint a tragédia, és mivel nem hajtják végre, sokkal fantasztikusabb akciókkal foglalkozhat, sokkal szélesebb körben. Ezzel szemben a tragédia koncentráltabb lehet, és kihasználja a zene és a látvány eszközeit. Az epikus költészet és a tragédia iskülönböző méterekben írva. Miután megvédte a költészetet a vádak ellenhogy valószínűtlen vagy lehetetlen eseményekkel foglalkozik, Arisztotelész arra a következtetésre jut, hogy a tragédiát az epikus költészethez méri, és meghatározza, hogy a tragédia az egész felettes.