Aszketikus gyakorlatok az Újszövetségben | Szent György görög ortodox székesegyház
aszketikus gyakorlatok az Újszövetségben
Jézus szolgálatának legelején “a lélek vezette”, és visszavonult a sivatagba, ahol böjtölt. Választhatott volna egy másik utat, de megmutatta nekünk azt az utat, amelyet meg kell tennünk, hogy felkészítsük emberi testünket annak esetleges feltámadására. Míg a sivatagban “szellemi hadviseléssel” foglalkozott.”Ő” negyven napot és negyven éjszakát böjtölt.”Vadállatokkal nézett szembe”.”
mit jelent a sivatag? Ez egy olyan hely, ahol az ember egyedül meditálhat, imádkozhat, böjtölhet és elmélkedhet azokon, akik a legbelső esszenciájukon keresztül erősítik spirituális valóságukat. A sivatag olyan hely, amely elválaszt minket a világi élet normális tevékenységeitől. Ez egy olyan hely, ahol egyedül lehetünk Istennel. Ami a legfontosabb, a mi Urunk megmutatta nekünk ezt az utat, és arra hív minket, hogy kövessük az Ő példáját. Mindannyian arra vagyunk hívva, hogy rendszeresen menjünk a “sivatagba”.Máté evangéliumában az Úr azt mondja: “ragyogjon világosságod az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteidet, és dicsőítsék atyádat, aki a mennyben van.”(Matt 5:48) a” jó cselekedetek”, amelyekre utal, a boldogságok: áldottak a szegények, áldottak a szelídek, áldottak azok, akik éheznek, áldottak a tiszta szívűek. Itt nem a társadalmi cselekvésről beszélt, hanem a lelki fejlődésünkről. Ezek a Boldogságokban található eszmék minden ortodox keresztény aszketikus gyakorlatát megalapozzák.
Az Úr közvetlenül arra kér minket, hogy tökéletesítsük magunkat. Azt mondja: “Legyetek tehát tökéletesek, mint Mennyei Atyátok tökéletes.”Világosan elmondja nekünk, hogy a saját énünkön kell dolgoznunk, hogy tökéletesítsük létmódunkat. Nem csak azt mondja nekünk, hogy Legyünk jobbak az átlagnál, hanem legyünk “tökéletesek”, mint Isten. Máté megmutatja nekünk, hogy az Úr aszketikus gyakorlatokat kezdeményezett a “sivatagba való visszavonulás mellett.”Jézus eltörölhette volna az aszkéta szokásokat, de megtisztította őket, és megfelelő státuszt adott nekik szellemi életünkben. Meg kell tennünk őket, de meg kell tennünk őket anélkül, hogy megmutatnánk, képmutatás vagy dicsőség nélkül. Azt mondja: “Figyeljetek arra, hogy igazságosságotokat ne tegyétek meg az emberek előtt, hogy lássák őket; mert akkor nem lesz jutalmatok a ti Mennyei Atyátokkal.”(Matt 6:1) megmutatja nekünk, hogyan kell imádkozni, és arra utasítja tanítványait, hogy böjtöljenek, amikor elviszik. Egy ponton azt mondta tanítványainak, hogy képtelenek kiűzni az ördögöt, mert ezt a fajtát csak imádsággal és böjtöléssel lehet kiűzni.(Máté 17:21 & Márk 9: 29)
Pál leveleit a rómaiakhoz és a galatákhoz gyakran használják azok, akik ellenzik az aszketikus gyakorlatokat a modernizmus nevében. Ezeknek a leveleknek a részeit használják annak igazolására, hogy az üdvösség Isten ingyenes ajándéka, és hogy bármilyen cselekedet, különösen az aszketikus tevékenységek, mint például a böjt, az ima, az alamizsna és az istentisztelet, ellentmondanak a kegyelem szabad természetének és az üdvösség ingyenes ajándékának. Ez a gondolkodásmód tagadja a hagyományt, az Evangéliumi tanításokat és sok szent tapasztalását. Ez egy” vagy/vagy ” gondolkodásmód, abban a hitben, hogy ha az embert egyedül a hit mentette meg, akkor nem a cselekedetek mentik meg. Ahhoz, hogy helyesen megértsük ezt a két levelet, különbséget kell tennünk a törvény cselekedetei között, ahogyan azt a judaizmus érti, és a törvény cselekedetei között, amelyeket Krisztus finomított. Üdvösségünk nem csak a hit szélsőségén, vagy egyedül a cselekedeteinken alapul. Mindkét szélsőség hamis, de mind a hit, mind a cselekedetek szükségesek. Isten szabad akarattal teremtette az embert a képére. Ennek eredményeként Isten egy szinergikus utat biztosított számunkra az üdvösséghez, amely megköveteli tőlünk, hogy használjuk szabad választásunkat. Isten az oka és kezdeményezője, és az, aki befejezi az üdvösségünket, de nekünk lelkileg válaszolnunk kell a kegyelem ingyenes ajándékára. Az aszketikus tevékenységek megfelelően vannak elhelyezve ebben a válaszban. Belső fegyelemre vagy a szív tisztaságára van szükségünk a helyes döntések meghozatalához. Ennek semmi köze a zsidó értelemben vett “törvényművekhez”.
Pál azt mondja, amikor az ő és más Apostolok elhívásáról beszél: “kegyelmet és apostolságot kaptunk, hogy elhozzuk a hit engedelmességét az ő nevéért.”(Róm 1:4-5) a “hit engedelmességének” gondolata magában foglalja az ember teljes szellemi tevékenységét az Isten kegyelmére adott válaszban. Folyamatos spirituális erőfeszítéssel jár. Ez magában foglalja a választást és a cselekvést. Pál azt írja, hogy Isten ” mindenkinek az ő cselekedetei szerint ad.”(Róm 2,6) a mi cselekedeteink fontosak a hitünkkel együtt.
Pál azt tanácsolja nekünk, hogy ellenőrizzük testi vágyainkat. Azt mondja nekünk: “ne uralkodjon tehát a bűn halandó testedben, hogy engedelmeskedjen vágyainak. Ne engedjétek tagjaitokat bűnnek, mint a becsületesség fegyvereit.”(Róm 6: 12) látja, hogy szellemi küzdelemben vagyunk. Azt mondja, hogy először képesnek kell lennünk a testi vágyaink ellenőrzésére, hogy meghozhassuk azokat a döntéseket, amelyek lehetővé teszik számunkra a törvény tételeinek végrehajtását.. A fegyver szó azt is jelenti, hogy egyfajta szellemi háborúban veszünk részt.
azt is írja: “ti, akik a bűn rabszolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek…”(Róm 6: 17) korábban megemlítette az emberiség “szívébe írt törvény” egyetemes aspektusát.(Róma 2:15) Pál a belső életünk legmélyebb aspektusáról beszél. Olyan engedelmességre utal, amely szívből és cselekvésből fakad, összhangban az Apostoli tanításokkal. Ez nem ugyanaz, mint valamiféle szabálykönyv követése, hanem annak módja, hogy ott legyünk, ahol tiszta a szándékunk. Ez a tisztaság az, amit fejleszteni kell, hogy tökéletesítsük lényünket, hogy közelebb kerülhessünk Istenhez.
például ezt írja: “ezért kérlek benneteket, testvérek, Isten irgalmára, hogy testeteket élő áldozatnak mutassátok be, szentnek, Istennek elfogadhatónak, ami ésszerű szolgálatotok.”(Róm !2: 1) az ő szavaival “szolgálatot” nyújtunk, amely cselekedet, és testünket “élő áldozatként” ajánljuk fel.”Pál azt is parancsolja:” ne alakuljatok e világhoz, hanem változzatok meg elmétek megújulásával, hogy bebizonyítsátok, mi Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata.”(Róm 12,2) Pál itt két akaratból álló szinergikus cselekvést feltételez, az egyik Isten akarata, amely továbbhalad és kiteljesedik, a másik pedig az ember akarata, amely válaszol és együttműködik. Folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy a célunk az élet a mennyországban, amely nem ebből a világból származik, hanem amire fel kell készülnünk.
a korinthusiakhoz írt leveleiben összehasonlítja a szellemi életet a faj és a hadviselés irányításával. Azt írja: “nem tudjátok, hogy azok, akik egy versenyen futnak, mind futnak, de az egyik megkapja a díjat? Fuss oly módon, hogy lehet szerezni. És mindenki, aki versenyez a díjért, minden dologban mérsékelt. Most azért teszik, hogy romlandó koronát szerezzenek, de mi egy elpusztíthatatlan koronát. Ezért így futok: nem bizonytalansággal. Így harcolok: nem úgy, mint aki veri a levegőt. De fegyelmezem a testemet, és alávetem magam, nehogy, amikor másoknak prédikáltam, magam is kirekesztődjek..”(Kor 9,24-27) itt az önuralomra helyezi a hangsúlyt. Az atlétikai versenyekre való felkészülés analógiáit használja, ahol gyakorolni és gyakorolni kell egy jó verseny lebonyolításához. Megmutatja nekünk, hogy a lelki életben ugyanolyan, mint az atlétikában. Gyakorolnunk kell, ugyanúgy kell felkészülnünk, mint egy jó sportolónak a versenyre, ha el akarjuk érni lelki célunkat, hogy Istenhez hasonlóvá váljunk. Ezek a gyakorlatok aszketikus gyakorlataink.
az egész Újszövetségben azt látjuk, hogy az üdvösségünknek szinergikus megközelítése van, ezért azok a cselekedetek, amelyeket emberi állapotunk javítása vagy megtisztítása érdekében teszünk, fontosak számunkra, hogy képesek legyünk követni Krisztus tanításait. Ez nem olyasmi, amit csak a szerzetesek várnak el. Ez olyasvalami, amiben mindannyiunknak részt kell vennünk, ha komolyan vesszük az üdvösségünket. Az aszketikus Fegyelmezés az a mód, ahogyan arra képezzük magunkat, hogy emberi akaratunkat összhangba hozzuk Isten akaratával, hogy vele egységben élhessünk, és az ő kegyelme által felemelkedhessünk a paradicsomba és az örök életbe.
Az ortodox életmód nyilvánvalóan nem csak a hiten alapuló passzív életmód. Mind a hit, mind a Krisztus által meghatározott törvényben való cselekedetek, nem tévesztendő össze a zsidók törvényeivel, amelyeknek Krisztus új értelmet adott, nem szükségesek. Az ortodoxia nem olyan hit, amely megkülönbözteti az élet két módját – szerzetesi vagy házas. Mindkettőt legitim utakként fogadják el, bár az egyik előnyösebb lehet a másiknál. Az út, amelyet választunk, egy, amelyet mindannyian szabadon választhatunk. Foglalkoznunk kell azzal a környezettel, amelyet választásunk teremt számunkra. Meg kell tisztítanunk magunkat az önfegyelem által, hogy tökéletesebbé válhassunk, és a célunk felé haladhassunk, hogy Istenhez hasonlóvá váljunk.