az elülső talofibularis ligamentum: részletes morfológiai vizsgálat

az elülső talofibularis ligamentum (ATFL) gyakran megsérül, és boka instabilitást eredményezhet. Az ATFL rekonstrukciójának jó eredményeiről számoltak be; azonban komplikációkat és mozgáskorlátozásokat is megfigyeltek. ATFL különbségekről számoltak be; pontos csontos kötődésének részletei azonban hiányoznak. Ez a tanulmány az ATFL részletes morfológiáját tartalmazza a sebészeti és klinikai alkalmazások tekintetében. Az ATFL morfológiáját, a sávok számát és a pontos beillesztési pontokat 50 formaldehid balzsamozott lábon vizsgálták. Az ATFL hosszát különböző ízületi pozíciókban mértük annak funkcionális szerepének felmérése érdekében: az ATFL hossza a dorsiflexióban 18,81 mm-től a plantarflexióban 21,06 mm-ig változott: a közepes hosszúság szélessége és vastagsága 4,97 mm, illetve 1,01 mm volt. A csontos kötődés hosszát is mértük: az átlagos proximális és disztális csontos kötődés hossza 4,68 mm, illetve 3,1 mm volt, míg 13,04 mm-nek nem volt csontos kötődése. Egy (22,9%), kettő (56,3%) és három (20.8%) sávmorfológiákat figyeltek meg, amelyek a laterális malleoláris csúcshoz képest 10,37 mm-rel anterosuperior, és az anterior laterális malleoláris vonalhoz (ALML) 3,92 mm-rel elöl helyezkedtek el. Az ATFL részletes morfológiája segíthet a sérült ATFL funkció helyreállításában megfelelő ligamentum rekonstrukcióval, valamint elősegíti a ligamentum sérülésének mechanizmusának megértését.