az elektrokardiográfia pontossága és az echokardiográfiával való egyetértés a gyermek bal pitvari megnagyobbodásának diagnózisában

ebben a tanulmányban a különböző EKG-kritériumok diagnosztikai értékét értékeltük Lae a gyermekpopulációban az arany standard echokardiogramhoz képest. Tudomásunk szerint ez az első tanulmány több mint 30 év alatt, hogy értékelje ezeket a kritériumokat a gyermekpopulációban. Eredményeink azt mutatják, hogy mind a P mitrale 40 msec, mind a terminális negatív p-hullám jelenléte az ólom V1 40 msec-ben kombinációban megerősítheti a Lae diagnózisát. Echocardiogram hiányában azonban nem szabad EKG-kritériumokat alkalmazni a LAE diagnosztizálására, és az eredményeket a klinikai tünetek összefüggésében kell figyelembe venni. Post-hoc alcsoport elemzésünk megállapította, hogy az echokardiogram és az EKG kritériumok közötti egyetértés általában magasabb volt az egy évnél idősebb betegeknél. P mitrale 40 msec különösen ebben a korcsoportban, nem pedig az egy évnél fiatalabb betegeknél volt összefüggésben az egyetértés növekedésével. Úgy tűnik, hogy nincs kapcsolat a P hullám időtartama és az életkor között.

legjobb tudomásunk szerint az irodalomban csak két tanulmány készült, amelyek összehasonlítják az EKG-k alkalmazását az echokardiogram arany standardjával a Lae diagnosztizálására a gyermekpopulációban. A vizsgálatunkban használt viszonylag kis mintaméret hozzájárulhatott az összes vizsgált paraméter alacsony ROC-értékéhez, de tekintettel a kisebb mintaméretekre a többi gyermekgyógyászati vizsgálatban ez a minta mérete meglehetősen robusztus. Megjegyzendő, hogy ez az első olyan vizsgálat, amely megpróbálja validálni a korábban fel nem fedezett EKG kritériumokat, beleértve a P mitrale-t és a megnövekedett P/PR szegmens Arány kritériumait az EKG-kben a gyermekpopulációban. Biancaniello et al. három kritériumot használt a LAE diagnosztizálására, amelyeket ebben a tanulmányban nem használtak: (1) P hullám amplitúdója 2,5 mm; (2) P hullám időtartama > 0.08 másodperc és (3) negatív terminális elhajlás v1 -1 mm6-ban. Ezen kritériumok közül a jelenlegi vizsgálatban alkalmazottakhoz leginkább hasonló kritériumok A P hullám időtartama > 0,08 másodperc, szemben a vizsgálatukban használt 0,110 másodperccel. Míg ezeknek az egyedi kritériumoknak az érzékenységét nem jelentették, az összes kritérium érzékenysége 50% volt az EKG-nál az echokardiogramhoz képest. A vizsgálatukban talált érzékenység magasabb, mint a P hullám időtartamának kritériumai a jelenlegi vizsgálatban, amint az az alacsonyabb küszöbérték miatt várható. Ez összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a rövidebb P hullám időtartamának kritériuma lehetővé tenné a bal pitvari megnagyobbodás határeseteinek kimutatását a jelen tanulmányban alkalmazott diagnosztikai kritériumokhoz képest. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Biancaniello et al. korlátozottak, mivel a specifitást nem jelentették. Maok & Krongrad ugyanazt a két kritériumot használta, mint Biancaniello et al.: P hullám bármely végtagi vezetékben, amelynek időtartama >0,08 másodperc,negatív terminális elhajlás a V16, 7 vezetékben. E kritériumok alapján megállapították, hogy az EKG érzékenysége 40% volt, az echokardiogram és az EKG eredmények közötti egyetértés pedig 38% volt. Míg a Maok & Krongrad által alkalmazott kritériumok eltérnek a vizsgálatunkban alkalmazott kritériumoktól, a jelentett érzékenység összehasonlítható (50-77%), és az echokardiogram és az EKG közötti egyetértés valamivel magasabb (38%). A tanulmányunkban megfigyelt alacsonyabb egyetértés oka lehet nagyon fiatal betegpopulációnk (263 1 év alatti beteg), mivel alcsoportunk elemzése fokozott egyetértést mutatott az 1 éves korú betegek esetében, elérve az 52% – ot három EKG-kritérium és LA/AO arány esetén 1,8. Ez arra utal, hogy az ebben a vizsgálatban alkalmazott kritériumok szigorúbbak lehetnek az 1 év alatti betegek esetében, amit a magas sajátosságok is bizonyítanak (tanulmányunkban elérte a 96% – ot). Összességében a fent említett vizsgálatok összhangban vannak eredményeinkkel, de lehet, hogy túlbecsülték mind az EKG, mind az echokardiogram közötti megállapodást, mind az érzékenységet, mivel szerény mintaméretük 52, illetve 90 beteg volt.

bár a gyermekpopulációban jelenleg nincs validálva, ezeket az EKG-kritériumokat már régóta alkalmazzák a felnőtt populációban. Munuswamy et al. összehasonlítottuk a vizsgálatunkban használt 4 kritériumot a felnőttkori echokardiográfiás kritériumokkal, és nagyon hasonló eredményeket találtunk, mint a jelen tanulmány14. Vizsgálatunkhoz hasonlóan megállapították, hogy a >40 msec időtartamú bimodális P hullám bármely ólomban érzékenysége 15%, specifitása pedig 100% volt. Továbbá, a megállapítások, hogy a P hullám időtartama >110 msec érzékenysége és specificitása 33% és 88% volt, és a P:PR Arány >1.6 31% és 64% mellett szintén nagyon összhangban voltak eredményeinkkel. A negatív v1 p hullámot tartalmazó kritériumokra vonatkozó megállapításaik azonban >40 msec nagyban különbözött a jelen tanulmány megállapításaitól, mivel viszonylag magas, 83% – os érzékenységről számoltak be, de hasonló 80% – os specificitásról. Érdekes módon, egy újabb tanulmány Batra et al. csak a v1 P hullám vizsgálata > 40 msec a LAE kritériumaként a felnőtt populációban 54,4% – os és 57,14% – os érzékenységet és sajátosságokat azonosított 15. A jelen vizsgálatban vizsgált több kritérium és a felnőtt populációban végzett vizsgálatok közötti egyetértés szintje nagyobb hasonlóságot mutathat a populációk között, mint azt eredetileg feltételezték. Ez a megállapodás ezért kiterjesztheti az echokardiogram és az EKG szakirodalomban található kiterjedt eredmények általánosíthatóságát a felnőtt populációról a gyermekgyógyászati betegekre.

fontos megjegyezni, hogy az ebben a cikkben elvégzett összes ROC elemzés egyváltozós ROC elemzés. Bár ezeknek az adatoknak a többváltozós ROC-elemzése nagy érdeklődés lenne, ezt két okból nem folytatták. Először is, a leggyakoribb többváltozós ROC módszerek a többváltozós normál eloszlás feltételezésén alapulnak az érdeklődésre számot tartó jellemzőkhez16, 17. Másodszor, nagyon nagy mintaméretre van szükség ahhoz, hogy az eljárás ésszerű mértékű érzékenységet érjen el. Az adatok áttekintése során egyszerű hisztogramok és Q-Q diagramok (füge. 4. és 5.) feltárják, hogy az érdeklődés jellemzői ferdeek, ezért általában nem oszlanak meg, ami alkalmatlanná teszi a többváltozós ROC eljárást a többváltozós normalitás feltételezése alapján. Sőt, amint azt korábban tárgyaltuk, bár a mintaméret vizsgálatunkban viszonylag robusztus e terület összefüggésében nem elég nagy a többváltozós elemzések támogatásához. Ezen okok miatt bemutattuk az egyváltozós ROC elemzéseket, amelyeket külön-külön végeztünk az egyes érdeklődési jellemzőkön.

Q-Q ábra a vizsgálatban résztvevők P/PR szegmens szerinti megoszlására.

Q-q a vizsgálat résztvevőinek la/ao Arány szerinti megoszlása.

tanulmányunknak számos korlátja volt. Először is, a vizsgálat retrospektív jellege miatt a résztvevőket nem lehetett követni a tünetek, a kezelés vagy a kezelési eredmények korrelálásához a megfigyelt EKG-eredményekkel. További vizsgálatokra van szükség annak meghatározásához, hogyan kell alkalmazni a megállapításokat a klinikai bemutatás összefüggésében. Vizsgálatunk másik lehetséges korlátozása az, hogy a bal pitvari térfogatokat nem értékelték vizsgálati populációnkban. Az amerikai echokardiográfiai Társaság irányelvei a kétfedelű területhossz módszer alkalmazását javasolják a bal pitvari térfogat (LAV) méréseinek transthoracikus echokardiográfiával történő elvégzésére3. Kimutatták, hogy a kétdimenziós LAV-mérések a legpontosabb mérést biztosítják a bal pitvar valódi méretéről, és megbízható mutatója a diasztolés diszfunkció időtartamának és súlyosságának mind felnőtteknél, mind gyermekeknél. Azonban a jelenlegi klinikai gyakorlatban számos kórházban országszerte a gyermekgyógyászati LAVs-t nem rutinszerűen mérik, sem értelmezik a kezelés tervezése céljából. Így tanulmányunk arra törekedett, hogy a bal pitvari indexelt átmérőt használja Z-pontszám 2,0 és emelkedett LA/AO arány mint a Lae mutatói, mivel ezeket a diagnosztikai tényezőket általában a gyermek kardiológusok vizsgálják felül. Csak a közelmúltban kezdtük el rutinszerűen elvégezni az LA térfogatmérését, amikor az LA kibővült. Ezenkívül csak Lae-ben szenvedő betegektől gyűjtöttünk adatokat, és nem tudjuk kiszámítani az EKG-kritériumok hamis pozitív arányát. A jövőbeni vizsgálatoknak adatokat kell gyűjteniük a nem LAE kontroll betegektől, hogy megbecsüljék ezen kritériumok kiindulási hamis pozitív arányát. Post-hoc alcsoport elemzésünk kimutatta, hogy az életkor, még a gyermekpopuláción belül is, módosíthatja az echokardiogram és az EKG közötti megállapodást. A jövőbeli tanulmányok tovább vizsgálhatják a tesztek közötti kapcsolatot az életkorok szélesebb eloszlása érdekében, különös tekintettel a P hullám időtartamára.