az emberi rákkeltő anyagok megállapításának jelenlegi kritériumai

világszerte számos nemzeti és nemzetközi egészségügyi ügynökség hozott létre rákkeltő azonosító programokat azzal a céllal, hogy azonosítsa azokat az ágenseket és expozíciókat, amelyek hozzájárulnak a rák globális terheléséhez. Ezeknek a programoknak sok közös vonása van. Az IARC programját részletesen ismertetjük, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy az értékeléseket hogyan lehet megváltoztatni mechanisztikus adatokkal. A közelmúltban számos program kibővítette a mechanisztikus adatok értékelésében nyújtott útmutatást. A legátfogóbb példa az EPA legutóbbi, a rákkeltő anyagok kockázatértékelésére vonatkozó végleges iránymutatás-tervezete. Minden programban, azonban, a mechanisztikus információk fő szerepe az epidemiológiai vizsgálatokban megfigyelt pozitív eredmények támogatása vagy a kísérleti állatok biológiai vizsgálataiban megfigyelt pozitív eredmények relevanciájának csökkentése volt. A rákkeltő anyagok azonosításának alternatív paradigmáját javasolják, ahol a mechanisztikus vizsgálatok központi szerepet játszanak, nem pedig támogató szerepet. Ebben a paradigmában a potenciálisan rákkeltő anyagokat (1) az emberi rákban szerepet játszó legfontosabb prekurzor események és folyamatok azonosításával és (2) annak vizsgálatával lehet azonosítani, hogy egy ágens befolyásolhatja-e ezeket az eseményeket és folyamatokat. Ebben a paradigmában, amely összhangban van a karcinogenezis több faktoriális nézetével, lehetséges, hogy a rákkeltő anyagokat csak mechanisztikus megértéssel lehet azonosítani, anélkül, hogy epidemiológiai vizsgálatokra vagy patkányokon és egereken végzett 2 éves karcinogenezis biológiai vizsgálatokra várnának. Ez a paradigma felteszi a kérdést: “Mi az emberi rákkeltő anyag? Olyan ágensről van szó, amelyet megfigyelünk a daganatok kiváltására, vagy általánosabban egy olyan ágensről, amelynek egyértelmű szerepe van a tumor fejlődésében?”