Az emberi személy élete és méltósága

hagyomány

amikor nem ismerjük el a valóság részeként egy szegény ember, egy emberi embrió, egy fogyatékos ember értékét – hogy csak néhány példát említsünk–, akkor nehéz lesz hallani magának a természetnek a kiáltását; minden összefügg. (Ferenc pápa, a közös otthonunk gondozásáról, 117. sz.)
ahogyan a “Ne ölj” parancsolat egyértelmű határt szab az emberi élet értékének megőrzése érdekében, ma is azt kell mondanunk, hogy “ne ölj” a kirekesztés és az egyenlőtlenség gazdaságára. Egy ilyen gazdaság öl. Hogyan lehet, hogy nem hír, amikor egy idős hajléktalan ember meghal az expozíció miatt, hanem hír, amikor a tőzsde két pontot veszít? Ez a kizárás esete. Lehet – e továbbra is állni, amikor az ételt eldobják, miközben az emberek éheznek? Ez az egyenlőtlenség esete. Ma minden a verseny törvényei és a legalkalmasabbak túlélése alá tartozik, ahol a hatalmasok táplálkoznak a tehetetlenekkel. Ennek következtében az emberek tömegei kirekesztve és marginalizálódva találják magukat: munka nélkül, lehetőségek nélkül, menekülési eszközök nélkül. Az embereket maguk is fogyasztási cikkeknek tekintik, amelyeket felhasználnak, majd eldobnak. Létrehoztunk egy” eldobni ” kultúrát, amely most terjed. Már nem csak a kizsákmányolásról és az elnyomásról van szó, hanem valami újról. A kirekesztésnek végső soron ahhoz van köze, hogy mit jelent annak a társadalomnak a része lenni, amelyben élünk; a kirekesztettek már nem a társadalom alsó részei, peremei vagy jogfosztottjai – már nem is részei annak. A kirekesztettek nem a “kizsákmányoltak”, hanem a kitaszítottak, a”maradványok”. (Ferenc pápa: Az evangélium öröme, nem. 153)

az egyén méltósága és az igazságosság követelményei megkövetelik, különösen ma, hogy a gazdasági döntések ne okozzanak túlzott és erkölcsileg elfogadhatatlan egyenlőtlenségeket a gazdagságban. (XVI. Benedek pápa: szeretet az igazságban, no.32)

az emberi személyeket Isten akarja; Isten képmása van rajtuk. Méltóságuk nem az általuk végzett munkából származik, hanem azoktól a személyektől, akik. (Szent II. János Pál, a századik évben, nem. 11)

mindennek az alapja, amit az egyház a gazdasági élet erkölcsi dimenzióiról hisz, az emberi lények transzcendens értékéről-szentségéről-alkotott víziója. Az emberi személy méltósága, amelyet másokkal közösségben valósítanak meg, az a kritérium, amely alapján a gazdasági élet minden aspektusát meg kell mérni.

ezért minden emberi lény olyan cél, amelyet a gazdaságot alkotó intézmények szolgálnak, nem pedig azt, hogy szűkebben meghatározott célokra használják ki. Az emberi személyiséget vallásos tisztelettel kell tiszteletben tartani. Amikor egymással foglalkozunk, azt a félelem érzésével kell tennünk, amely valami szent és Szent jelenlétében merül fel. Mert ilyenek az emberek: Isten képmására vagyunk teremtve (ter 1,27). (Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája, gazdasági igazságosság mindenkinek, 28. sz.)

minden egyén, pontosan a testté lett Isten Igéjének misztériuma miatt (vö. Jn 1,14), az egyház anyai gondozására van bízva. Ezért az emberi méltóságot és életet fenyegető minden veszélynek feltétlenül az egyház szívében kell éreznie magát; ez csak az Isten Fiának Megváltó Megtestesülésébe vetett hitének magját érintheti, és bevonhatja küldetésébe, hogy hirdesse az élet evangéliumát az egész világon és minden teremtmény számára (vö. Mk 16:15). (Szent II. János Pál, az élet evangéliuma, 3. szám)

A “Ne ölj” szabály kifejezetten negatív: azt a szélsőséges határt jelzi, amelyet soha nem lehet túllépni. Implicit módon azonban ösztönzi az élet abszolút tiszteletének pozitív hozzáállását; ez az élet előmozdításához és a szeretet útján való előrehaladáshoz vezet, amely ad, kap és szolgál. (Szent II. János Pál, az élet evangéliuma, 54. szám)

Ez a tanítás egy alapelven nyugszik: az egyes emberek minden társadalmi intézmény alapját, okát és végét képezik. Ez szükségszerűen így van, mert a férfiak természetüknél fogva társadalmi lények. (Szent János , anya és tanár, 219. szám)

léteznek bűnös egyenlőtlenségek is, amelyek férfiak és nők millióit érintik. Ezek nyílt ellentmondásban vannak az evangéliummal: Egyenlő emberi méltóságuk megköveteli, hogy igazságosabb és emberségesebb körülmények között éljünk. Az egy emberi faj egyedei és népei közötti túlzott gazdasági és társadalmi egyenlőtlenség botrányok forrása, és a társadalmi igazságosság, a méltányosság, az emberi méltóság, valamint a társadalmi és nemzetközi béke ellen harcol. (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1938. szám)

bármi, ami sérti az emberi méltóságot, mint például az ember alatti életkörülmények, önkényes bebörtönzés, deportálás, rabszolgaság, prostitúció, nők és gyermekek eladása; csakúgy, mint a gyalázatos munkakörülmények, ahol az embereket pusztán a profit eszközeként kezelik, nem pedig szabad és felelős személyként; mindezek és a hozzájuk hasonlók valóban gyalázatosak. Megmérgezik az emberi társadalmat, de több kárt okoznak azoknak, akik gyakorolják őket, mint azok, akik a sérüléstől szenvednek. (II. vatikáni zsinat, az egyház a Modern világban, 27. szám)