Az emlő rekonstrukciójának kihívása Sugárterápián átesett betegeknél

Az időzítés továbbra is fontos kihívás a mell rekonstrukciója a sugárterápián és az emlőrák műtétén átesett betegeknél, a 34.éves Miami mellrák konferencián tárgyalt kutatások szerint, amelyet március 9-12-én tartottak Miami Beach, Fla.

“úgy gondolom, hogy fontos megérteni, hogy ez nem egységes népesség” – jegyezte meg Lloyd Gayle, MD, a Maimonides Medical Center Plasztikai Sebészeti Osztályának vezetője, Brooklynban, New York-ban. “A sugárterápia intézményenként változik, betegenként változik-egyértelműen több tényező szabályozza, hogy ki a megfelelő jelölt az újjáépítéshez. A sugárterápia intézményközi változékonyságát figyelembe kell venni a rekonstrukció eredményeinek értékelésekor a sugárterápia.”

Az időzítés az egyik kulcsfontosságú tényező, jegyezte meg Gayle; az azonnali rekonstrukció vagy a késleltetett rekonstrukció, valamint a sugárkezelés a rekonstrukció előtt vagy után mind befolyásolhatja a beteg kimenetelét.

a korábbi sugárterápia hátrányosan befolyásolhatja a bőr gyógyulását például a mastectomia után. Ez kizárhatja a bőrmegtakarító mastectomiát.

“ugyanilyen fontos a műtét hatása a sugárterápiára” – jegyezte meg. “A sugárterápiás műtétet mindig a sugárterápiás tervezéssel összhangban kell elvégezni.”

azok a betegek, akiknek kórtörténetében a lumpectomia adjuvánsja volt, akik később teljes mastectomiát igényelnek, különösen kihívást jelentő eseteket jelentenek, amelyek “aprólékos” tervezést igényelnek, mondta Gayle.

“a pre – vagy postmastectomiás sugárzás beállításakor fennáll a szövődmények jelentős kockázata, amely a mentési fedél felülvizsgálatának szükségességéhez kapcsolódik”, például” gondos preoperatív megbeszéléseket igényel a betegekkel ” – mondta. “De ez nem zárja ki az implantátum rekonstrukciójának használatát.”

az autológ vagy implantátum rekonstrukciójának” fejlődő kérdése ” szintén fontos, mondta Gayle. Korlátozott bizonyíték van az expanderrel vagy implantátumokkal történő rekonstrukció optimális időzítéséről sugárterápiával kezelt betegek számára. Okkal feltételezhető, hogy az expander vagy az implantátum besugárzása növelheti a posztoperatív szövődmények valószínűségét-jegyezte meg.

a klinikai vizsgálatok követési periódusai is túl rövidek lehetnek ahhoz, hogy véglegesen jellemezzék a rekonstrukció hosszú távú eredményeit a sugárterápián átesett betegek körében.

“egyszerűen kevés adat van arról, hogy mikor kell sugárterápiát végezni a műtéthez képest” – jegyezte meg Gayle. De annak ellenére, hogy kevés az adat, “egyértelműen jelentős emelkedés történt az újjáépítési tevékenység mennyiségében” ebben a környezetben, hozzátette.

a posztmasztektómiás sugárterápián átesett betegek azonnali rekonstrukciós aránya több mint kétszeresére nőtt 2000 és 2010 között, például 13,6% – ról 25% – ra. Ugyanebben az időben a csak implantátum-rekonstrukció a betegek 27%-ról 52% – ára, az autológ szövet-csak rekonstrukció 56% – ról 32% – ra csökkent.

egy 2014-ben közzétett tanulmány azt sugallta, hogy a kapszuláris kontraktúra szövődményei gyakoribbak voltak azoknál a betegeknél, akik poszton estek át, mint a rekonstrukció előtti sugárterápián, bár a rekonstrukció befejezése és a kudarc aránya összehasonlítható volt.

a kapszuláris kontraktúra esztétikai problémákat és “jelentős mennyiségű” fájdalmat okozhat a betegek számára, jegyezte meg Gayle.

a sugárterápiában részesülő betegek azonnali rekonstrukciót követően szövetbővítőkkel és implantátumokkal lenyűgöző elégedettséget fejeztek ki a rekonstrukcióval, megjegyezte (90% vs 97,5% azoknál a betegeknél, akiknél expander vagy implantátum rekonstrukciót végeztek sugárterápia nélkül).

autológ szövetrekonstrukcióban és sugárterápiában részesülő betegeknél a szárny zsugorodása előfordulhat, de ez a betegek “nagyon kis” arányát érinti.