Az Xa faktor inhibitor visszafordító szer nem áll készen a főműsoridőre

a közvetlen hatású orális antikoagulánsok megjelenése óta a sürgősségi orvosok feladata a kapcsolódó szövődmények kezelése. A bevezetés és a kezdeti népszerűsége dabigatran fogott minket hiányzik, nem hasznos lehetőségek kezelésére vérzés. Specifikus antidotum nem állt rendelkezésre, és a faktorpótló stratégia sem volt egyértelműen hatékony. Ez a helyzet javult az idarucizumab, a dabigatrán visszafordítására szolgáló monoklonális antitest elérhetőségével.1 reméljük, hogy ez az ellenszer klinikailag jelentős hemosztázist eredményez a beadást követően, de sajnos a rendelkezésre álló legjobb ADATOK egykarú vizsgálatból származnak.

melléklet-4 eredmények

most hasonló módon az ANDEXANET Alfa, az FXA inhibitorok antikoaguláns hatásainak új antidotuma (melléklet-4) tanulmány teljes kohorsz eredményeit nagy rajongással tették közzé a 2019-es Nemzetközi Stroke konferencián, egyidejűleg közzétéve a New England Journal of Medicine.2 Ez, hasonlóan az Idarucizumab aktív dabigatrán (RE VERSE-AD) RE-VERSal hatásainak vizsgálatához, részletezi az andexanet alfa hatásosságát a Xa faktor inhibitorok (pl. rivaroxaban, apixaban, edoxaban és enoxaparin) visszafordító szereként. Az idarucizumabhoz hasonló monoklonális antitest helyett az andexanet alfa egy módosított, rekombináns humán Xa faktor molekula. A megfordítás mechanizmusa ekkor nagyobb affinitást mutat a különféle Xa faktor inhibitorokhoz, mint a humán natív Xa faktor. Az Xa faktor inhibitorok kiszorítása a natív XA faktorból hozzájárul a koagulációs kaszkád normalizálásához, lehetővé téve a későbbi vérrögképződést.

egy másik fontos különbség az andexanet gyakorlati használatában van. Az Idarucizumab gyakorlatilag irreverzibilisen kötődik a dabigatránhoz, és az idarucizumab-dabigatrán komplex kiválasztódásához vezet, kiemelkedő rebound jelenségek nélkül. Ezzel szemben az Andexanet felezési ideje sokkal rövidebb, bolus és két órás folyamatos infúzió formájában adják be. Az A-4. mellékletben az anti–Xa faktor aktivitásának monitorozása közvetlenül a bolus befejezését követően jelentős javulást mutatott. Míg ez a javulás a két órás infúziós protokoll végéig fennmaradt, a bolus megkezdése után négy órával az anti-Xa faktor aktivitás drámai módon visszaállt.

ezek a jellemzők megnehezítik az ANNEXA-4 értékelését és annak valódi klinikai hasznosságát. A klinikai hatékonyságot megalapozó hipotézis az Xa faktor aktivitásának helyreállítására vonatkozik az infúzió alatt, így új vérrögképződéshez és stabilizálódáshoz vezet. Ez az andexanet esetében szükséges alapvető hitugráshoz vezet: a vérrög elméletileg stabil marad, és klinikailag jelentős hemosztázist biztosít az andexanet abbahagyását követően, még akkor is, ha az anti–faktor Xa szintje a terápiás küszöbérték fölé emelkedik. Ez a nyomon követés szempontjából is fontos megfontolásokra utal, mivel az andexanet infúzió abbahagyása után végzett sürgős műtéti eljárások nem részesülnek semmilyen hemostatikus aktivitásból.

nem minden rossz hír az anexa-4-es ANDEXANET táborból. A hatékonyság szempontjából értékelt 254 beteg közül 204-et (82%) ítéltek meg “jó” vagy “kiváló” hemosztatikus hatékonysággal. Sajnos ezek a hemosztatikus helyettesítők nem egyértelműen kötődnek a betegorientált eredményekhez. Például a vérzési helyek körülbelül kétharmada intrakraniális vérzés volt. Ezen a helyen a” jó “vagy” kiváló ” hemosztázis megkövetelte a maximális vastagság növekedését 35 százalék a 12 órás nyomon követési értékelés során. A logikus nyomon követési kérdés az, hogy ez elég jó—vagy kiváló—, és ennek a hemosztázisnak mekkora része tulajdonítható az andexanetnek?