Capitate csont

a capitate törés az összes csuklótörés 1,3% – át teszi ki. A capitate izolált törései csak 0,3% – ot tesznek ki, és gyakran nem kiszorulnak. Ez azért van, mert a capitate a carpalis régió közepén helyezkedik el, ezért meglehetősen jól védett.A Capitate törések egy másik carpalis csont, a scaphoid töréseivel együtt fordulnak elő.

a capitate töréseinek különböző mechanizmusait feltételezték. Adler et al. leírt három mechanizmus—az első közvetlen trauma a csont hátsó felületére, a második a tenyérre esik a csuklóval kényszerített kiterjesztésben, a harmadik pedig az erőteljesen hajlított kézre esik; a második a leggyakoribb, a harmadik pedig a legritkább.

akut capitate törés esetén, ahol röntgen bizonyíték van a törésdarabok kiváló összehangolására, a kezelő orvos rögzíti a csuklót gipszben vagy könnyű csuklópántban. Miután a gipszet eltávolították, a beteg elkezdi a fizioterápiát, hogy visszanyerje a Csuklóízület mozgásának tartományát és az érintett izmok erejét.

Ha a röntgensugarak azt mutatják, hogy a capitate törésfragmensek nincsenek összehangolva, a műtét indokolt. A sebész kis kompressziós csavarokkal vagy K-vezetékekkel egyesítheti a két csontdarabot. A fej nélküli kompressziós csavarnak előnye van a K-vezetékkel szemben, mivel kompressziót biztosít a törés helyén, és lehetővé teszi a korai mozgást. Előfordulhat, hogy a capitate és a scaphoid csont közötti kötés is megsérül; ha igen, akkor ezt egyszerre javítanák meg.

mivel a capitate rossz vérellátással rendelkezik, néha komplikációk vannak a gyógyulási folyamattal. Ez megnyilvánulhat, mint egy diffúz fájdalom a csukló után tevékenység, és fennállhat több hónapig. Ennek oka a vérellátás és a gyógyulás hiánya (avascularis nekrózis) által okozott capitate lebontása. A nonuniont jelentették a leggyakoribb szövődményként; 19,6% – 56% izolált tőketörések esetén. A korai diagnózis kulcsfontosságú ennek megelőzésében.