ceftriaxon. Antibakteriális hatásának, farmakológiai tulajdonságainak és terápiás alkalmazásának áttekintése

A ceftriaxon egy új, harmadik generációs félszintetikus cefalosporin, hosszú felezési idővel, ami a javasolt napi egyszeri adagolási rendet eredményezte. Intravénásan vagy intramuszkulárisan adják be, és széles spektrumú aktivitással rendelkezik a Gram-pozitív és Gram-negatív aerob és néhány anaerob baktérium ellen. A ceftriaxon aktivitása általában nagyobb, mint az első és a második generációs cefalosporinoké Gram-negatív baktériumokkal szemben, de kisebb, mint a cefalosporinok korábbi generációié számos Gram-pozitív baktériummal szemben. Bár a ceftriaxonnak van némi aktivitása a Pseudomonas aeruginosa ellen, a jelenlegi bizonyítékok alapján nem ajánlható egyedüli antibiotikum terápiaként pszeudomonális fertőzések esetén. A ceftriaxon hatásosnak bizonyult más nehéz organizmusok, például a multirezisztens Enterobacteriaceae okozta fertőzések kezelésében. A ceftriaxon hatásos volt komplikált és komplikációmentes húgyúti fertőzések, alsó légúti fertőzések, bőr -, lágyszöveti, csont-és ízületi fertőzések, bacteriaemia/septicaemia és a fogékony organizmusok okozta gyermekgyógyászati meningitis esetén. Az ilyen típusú fertőzések többségében a napi egyszeri adagolás hatékonynak tűnik. Az eredmények biztatóak voltak néhány fül -, orr-és torokfertőzésben, intraabdominális, szülészeti és nőgyógyászati fertőzésben, valamint felnőttkori meningitisben szenvedő betegnél is, de a korlátozott tapasztalatok miatt még nem lehet következtetéseket levonni a gyógyszer hatékonyságáról ezekben az indikációkban. A ceftriaxon egyszeri intramuscularis adagját összehasonlították a Neisseria gonorrhoeae nem penicillináz-termelő és penicillináz-termelő törzsei által okozott gonorrhoea standard terápiájával, és rendkívül hatékonynak bizonyultak. Néhány kisebb vizsgálatban a ceftriaxon és más antibakteriális szerek összehasonlító hatásosságát értékelték más típusú fertőzésekben és műtéten átesett betegek perioperatív profilaxisában. Ezekben az összehasonlító vizsgálatokban kevés szignifikáns különbséget találtak a terápiás csoportok között, de nagyobb, jól megtervezett vizsgálatokra van szükség a ceftriaxon és más antimikrobiális szerek, különösen az aminoglikozidok és más harmadik generációs cefalosporinok összehasonlító hatékonyságának pontosabb értékeléséhez, valamint a ceftriaxon súlyos mellékhatásainak nyilvánvaló hiányának megerősítéséhez. Ha a szélesebb körű alkalmazás megerősíti a ceftriaxon biztonságosságát és hatékonyságát, akkor fontos alternatívát kínál, különösen a multirezisztens Gram-negatív baktériumok okozta súlyos fertőzések kezelésében, és olyan helyzetekben, amikor a gyógyszer hosszú felezési ideje érdemes kényelmet és költségelőnyöket eredményezhet.