ciklooxigenáz Izozimok: a prosztaglandin szintézis és gátlás biológiája

absztrakt

a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) az orvostudomány egyik leginkább használt gyógyszerészeti ágensét képviselik. Minden NSAID a prosztaglandin szintézis gátlásán keresztül hat, amely katalitikus aktivitás két különálló ciklooxigenáz (COX) izozim által kódolt külön gének. A COX-2 felfedezése új korszakot indított el az NSAID farmakológiában, ami a COX-2 szelektív gyógyszerek szintézisét, forgalmazását és széles körű alkalmazását eredményezte. Ezek a gyógyszerkészítmények gyorsan fontos terápiás gyógyszerekké váltak, potenciálisan kevesebb mellékhatással, mint a hagyományos NSAID-ok. Ezenkívül a két COX izoenzim jellemzése lehetővé teszi az egyes fiziológiai folyamatokban játszott szerepek megkülönböztetését, mint például a gasztrointesztinális traktus homeosztatikus fenntartása, vesefunkció, véralvadás, embrionális implantáció, szülés, fájdalom és láz. Különösen fontos volt a COX-1 és -2 izoenzim funkciók vizsgálata a rákban, a gyulladás szabályozatlanságában és az Alzheimer-kórban. A közelmúltban további heterogenitást írtak le a COX-rokon fehérjékben, a COX-1 és a COX-2 enzimek variánsainak felfedezésével. Ezek a variánsok szövetspecifikus fiziológiai és patofiziológiai folyamatokban működhetnek, és fontos új célpontokat jelenthetnek a gyógyszeres terápiában.