CRT-P vagy CRT-D? Mely paraméterek segíthetnek a kiválasztásban?

háttér: a jelenlegi irányelvek szerint a CRT-D (szívszinkronizációs terápia beültethető kardioverter defibrillátorral) előnyös a CRT-P-vel szemben (szívszinkronizációs terápia beültethető kardioverter defibrillátor nélkül) krónikus szisztolés szívelégtelenségben (HF-REF) szenvedő betegeknél NYHA II-III és LVEF (bal kamrai ejekciós frakció) 35% – kal. A betegek egy része azonban tünetmentessé válik, és / vagy LVEF-je 35% fölé emelkedik néhány hónappal a biventricularis pacemaker (BIV PM) beültetése után, és ilyen esetekben az ICD indikációja már nem létezik.

cél: számszerűsíteni azoknak a HF-REF-ben szenvedő betegeknek az arányát, akiknek LVEF 35% fölé emelkedik hat hónappal a CRT után, valamint meghatározni azokat a paramétereket, amelyek megjósolhatják az LVEF ilyen javulásának hiányát.

betegek és módszerek: 188 pont (82,4% férfiak, átlagéletkor: 60,8 11,6 év, ischaemiás etiológia: 38,4%, átlagos LVEF: 27,8 6,3%, átlagos NYHA: 2,51 0.87) CRT – vel (99 pts-CRT – D, 89 pts-CRT-P), amelyet szívelégtelenségünk Klinikáján követtek be a vizsgálatba. Kiindulási (a CRT alkalmazása előtt) a klinikai, echokardiográfiai, EKG-és laboratóriumi paramétereket logisztikai regressziós módszerrel elemezték annak felmérésére, hogy képesek-e megjósolni, hogy az LVEF 35% alatt marad-e, 6 hónappal a CRT megkezdése után.

eredmények: a Biv PM beültetésének idején az indikáció szerint minden pt LVEF-je alacsonyabb volt, mint 35%. Hat hónappal a BiV PM beültetés után a betegek 36,8% – ánál az LVEF magasabb volt, mint 35%, tehát akkor nem volt indikáció az ICD-re. A vizsgált paraméterek között bal kamrai vég-szisztolés átmérő 55 mm felett (OR: 8,13; CI: 2,19-30,10; p<0,01), szisztolés vérnyomás alacsonyabb, mint 110 Hgmm (OR: 5,49; CI: 1,31-23,02; p<0,05), ischaemiás etiológia (or: 3,81; ci: 1,06-13,70; p<0,05), és a 35 Hgmm-nél nagyobb becsült pulmonalis artériás szisztolés nyomás (or: 3,58; ci: 1,03-12,41; p<0,05) független előrejelzőnek bizonyult az LVEF javulásának hiányára 35% felett. A BIV PM beültetést követő 6 hónap alatt egyetlen beteg sem halt meg, és megfelelő ICD sokkot csak egy CRT-D-ben szenvedő betegnél figyeltek meg.

következtetések: hat hónappal a BiV PM beültetése után az LVEF a betegek több mint egyharmadában 35% fölé emelkedik, a CRT jótékony hatásainak következményeként. Ezekben a betegekben a CRT-P implantáció elegendő lett volna a CRT-D alkalmazás helyett. Azok a paraméterek, amelyek megjósolhatják az LVEF 35% feletti javulásának hiányát, szerepet játszhatnak a CRT-re nem reagáló betegek előrejelzésében, valamint a CRT-P és CRT-D jelöltek megfelelő kiválasztásában.