foglalkozási kiégés és annak meghatározó tényezői az iráni sürgősségi orvosi szolgálatok személyzete körében

Számos megfigyelés foglalkozott a sürgősségi orvosi szolgáltatások (EMSs) központjainak személyzetének magas foglalkozási kiégési arányával. A foglalkozási kiégés befolyásolja az EMS személyzet jólétét és életminőségét. A tanulmány fő célja az volt, hogy felmérje a kiégést és annak meghatározó tényezőit az iráni EMS személyzetében. Ezt a tanulmányt az Irán nyugati részén található Kermanshah és Hamadan tartomány összes EMS központjában végezték. A minta 260 személyből áll (110 Hamadanban és 150 Kermanshahban), akiket egymás után bevittek. Az információkat a kutatók a munkahelyükön való részvételével gyűjtötték össze egy önigazgató kérdőív segítségével. A foglalkozási kiégést a Maslach kiégési leltár segítségével mértük. A személyzet átlagosan 46,54% – a mutatott magas frekvenciát az alskálán érzelmi kimerültség, 38,85% – UK magas frekvenciát mutatott az alskálán személytelenítés, és csak 2.69% – uk magas frekvenciát mutatott az alskálán inkompetencia/személyes teljesítmény hiánya. A kiégés súlyosságát tekintve súlyos érzelmi kimerültséget és deperszonalizációt észleltek a személyzet átlagosan 25,39% – ánál, illetve 37,69% – ánál; míg átlagosan 97,31% – UK fejezte ki a személyes teljesítmény hiányának alacsony szintjét. A kiégés gyakoriságát és súlyosságát hátrányosan befolyásolta a fiatalabb életkor, az egyedülálló státusz, a dohányzás története, az alacsonyabb jövedelem, a magasabb Munkatapasztalat, a hosszabb műszakok, sőt a házastárs munkahelyi státusza is. Az iráni EMSs személyi állománya jelentősen szenvedett az érzelmi kimerültségtől és a személytelenségtől. Ezt hatékonyan kell kezelni és javítani szervezeti támogatásokkal, pszichológiai konzultációkkal és hatékony menedzsmenttel, amelynek célja a foglalkozással kapcsolatos kiégés megjelenésének meghatározóinak javítása.



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.