foszfor-oxidok

a foszfor és az oxigén vegyületei. Az ismert oxidok a P4O szuboxid, a p4o2 oxid (P2O), a p2o6 peroxid (PO3), a trioxid (foszfor-anhidrid) P4O6 (P2O3), a pentoxid (foszforsav-anhidrid) P4O 10 (P2O5) és a tetroxid (PO2)n. a legfontosabbak a foszforsav-anhidrid, a foszfor-anhidrid és a foszfor-tetroxid.

a Foszforsavanhidrid, a P4O10 (P2O5) szokatlanul higroszkópos fehér por, amely hajlamos a polimorfizmusra. (A módosítások pontos számát nem állapították meg.) A P4O10—ben a foszforatomot négy oxigénatom veszi körül (tetraéderes szerkezet), amelyek közül három három szomszédos PO4 tetraéder csúcsaként szolgál, P—O-P kötéseket képezve. A kereskedelmi termék egy fehér, havas tömeg, amelynek sűrűsége 2,28-2,31 g / cm3, a szublimációs pont 358-362 C, olvadáspontja 420 C. C. főként a kristályos hatszögletű módosítást (H forma) tartalmazza az amorf módosítás keverékével. A H forma összetétele P4O10; a két fennmaradó kristályos módosítást, amelyek szerkezete polimer, nem vizsgálták alaposan.

a foszforsav-anhidrid erős dehidratáló hatást fejt ki, amely lehetővé teszi nemcsak az adszorbeált víz, hanem a kristályosodó víz, sőt az alkotó víz eltávolítását is. A vegyület vízben oldódik a hő felszabadulásával, polimer foszforsavakat képezve (ciklikus és lineáris); elég nagy mennyiségű vízzel végül ortofoszforsav képződik. A foszfor-anhidrid a bázikus oxidokkal foszfátokat, a halogenidekkel oxihalidokat, a fémekkel pedig foszfátok és foszfidok keverékét eredményezi; szabadon reagál minden bázikus jellegű szerves anyaggal. A foszforsav-anhidrid száraz és nedves ammóniával reagálva ammónium-foszfátokat képez, amelyek a P—O—P kötések mellett P—NH—P kötéseket is tartalmaznak. A fény hatására a P4O10 világít.

az iparban a P4O10-et úgy állítják elő, hogy az elemi foszfort száraz levegő feleslegében elégetik, majd a szilárd terméket a gőzből kondenzálják. A szublimációt a szennyeződések (foszforsavak) eltávolítására használják. A gőz vagy füst formájában lévő foszforsav-anhidrid kiszárítja a nyálkahártyát, köhögést, asztmát, tüdőödémát és bőrégést okoz; ezért be kell tartani a biztonsági előírásokat.

Foszforsavanhidridet használnak a víz eltávolítására gázokból és folyadékokból (azok, amelyek nem reagálnak a P4O10-gyel). A szerves és szervetlen szintézisben kondenzálószerként szolgál, és néha foszfátüvegek összetevőjeként és katalizátorként használják.

a foszfor-anhidrid, a P4O6 (P2O3) színtelen, flokkulens anyag, Monoklin kristályszerkezettel, sűrűsége 2,135 g/cm3, olvadáspontja 23,8 cc, forráspontja 175,4 cc; szén-diszulfidban és benzolban oldódik. A p4o6 oldódása hideg vízben foszforsavat, H3PO3-ot eredményez; forró vízben elemi foszfor, foszfin, foszforsav és más vegyületek képződnek. 210 cc feletti melegítés esetén a foszfor-trioxid PO2-vé és vörös foszforrá disszociál. A vegyületet levegővel könnyen oxidálják pentoxiddá. A trioxidot foszfor oxidációjával nyerik olyan körülmények között, ahol a levegő mennyisége korlátozott. A foszfor-trioxidot széles körben használják a szerves szintézisben.

foszfor-tetroxid, (PO2) n, egy flokkulens fehér por, amely szublimáció után fényes kristályokat képez; sűrűsége 2,54 g/cm3 22,6 CC-nél. A foszfor-tetroxid vízben szabadon oldódik, amellyel kölcsönhatásban főként H3PO3 és kondenzált polifoszforsavak, valamint kis mennyiségű PH3 képződik. A trioxidhoz hasonlóan a foszfor alacsony hőmérsékleten, korlátozott mennyiségű levegővel történő égetésével is előállítható. A p4o6 melegítésével is előállítható egy lezárt csőben 250 cc-nál, ezt követő tisztítással.