funkcionális hányás rendellenességek csecsemőkorban: ártatlan hányás, ideges hányás és csecsemő kérődzési szindróma

a gyermek gasztroenterológusok hajlamosak a gastrooesophagealis refluxot (GER) önmagában betegségként tekinteni-olyan betegség, amely “objektíven” diagnosztizálható a nyelőcső pH-monitorozásából származó numerikus adatok felhasználásával, és farmakológiai vagy sebészeti kezeléssel gyógyítható. Gyakran elfelejtik, hogy a nyelőcső pH-monitorozásából és más technikákból származó adatok azonosíthatják az abnormális GER jelenlétét, de semmit sem mondanak a patogeneziséről. A rosszul táplálkozó, hányó vagy nem hízó csecsemők szokásos megközelítése a rendellenes GER jelenlétének azonosítása, a hányás mögöttes szerves okainak kizárása, majd az elsődleges GER-betegség diagnosztizálása. A csecsemőt ezután farmakológiai, étrendi vagy pozicionális terápiával kezelik, végül, ha ezek a terápiák nem szüntetik meg a GER-nek tulajdonított tüneteket, műtéti fundoplikáció, amely okaitól függetlenül megállítja a hányást. A gyermekgyógyászati szakirodalom csecsemő hányás és GER szinte mentes a kutatás a természet és a lehetséges kapcsolatok között csecsemő stressz, hányás, táplálkozási nehézségek, és nem növekszik. Klinikailag az anya-csecsemő kapcsolat minőségét gyakran felületesen közelítik meg, a pszichoszociális szempontokat kevésbé fontosnak tekintik azoknál a csecsemőknél, akiknek elsődleges szerves betegsége orvosi vagy műtéti kezelésre alkalmas. A csecsemő tüneteinek patogenezisében a pszichoszociális tényezőket gyakran nem követik az esetleges visszaélés vagy elhanyagolás értékelésén túl. Évszázadok óta ismert, hogy a stressz vagy az izgalom befolyásolja a gyomor-bélrendszer működését és tüneteit. Bár a csecsemőpszichiátria területe jelentős irodalmat készített a csecsemőket és az anyákat egyaránt érintő stressz természetéről, a hányásról és a boldogulás elmulasztásáról szóló gyermekgyógyászati irodalom ritkán ismeri el ezeknek a hozzájárulásoknak a létezését vagy fontosságát. A klinikai gyakorlatban az olyan pszichoszociális szempontok feltárásának elmulasztása, amelyek hozzájárulhatnak a hányáshoz, az etetési nehézségekhez vagy a boldogulás elmulasztásához, a legjobb esetben a kevésbé invazív, hatékonyabb terápia, a legrosszabb esetben pedig az ellenterápiás kezelés elmulasztott lehetőségeit eredményezheti. Ez a cikk a csecsemő három funkcionális hányási rendellenességét, megkülönböztető jellemzőit, patogenezisükre vonatkozó hipotéziseket, valamint az átfogó kezelés alapelveit írja le.