Guttmacher Intézet
azoknál a nőknél, akiknél a méhnyak humán papillomavírus (HPV) fertőzése van, nagyobb az invazív méhnyakrák kockázata, ha genitális herpeszük is van, az esettanulmány-vizsgálatok összesített elemzése szerint.1 az invazív méhnyakrákban szenvedő nők sokkal nagyobb valószínűséggel rendelkeztek HPV-fertőzött méhnyaksejtekkel, mint a méhnyakrák nélküli nők, de közel kétszer nagyobb valószínűséggel rendelkeztek antitestekkel a 2-es típusú herpes simplex vírus (HSV-2) ellen. A HPV-fertőzött méhnyaksejtekkel rendelkező nők körében a HSV-2 elleni antitestekkel is rendelkező nőknél több mint kétszerese volt a laphámsejtes karcinóma, és több mint háromszorosa az adenokarcinóma vagy adenosquamous cell carcinoma kockázatának azokhoz a nőkhöz képest, akik nem rendelkeztek ezekkel az antitestekkel. Sem a múltbeli szexuális viselkedés, sem a chlamydialis fertőzés nem módosította ezeket az asszociációkat.
az adatokat hét, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Marokkóban, Peruban, Brazíliában, Kolumbiában és Spanyolországban végzett vizsgálatból nyerték. Az analízisben 1263 invazív méhnyakrák (1158 laphámsejtes karcinóma és 105 adenokarcinóma vagy adenokvámsejtes karcinóma) és 1117, azonos korú méhnyakrák nélküli nő vett részt. Az Exfoliated cervicalis sejteket polimeráz láncreakciós vizsgálattal vizsgáltuk annak megállapítására, hogy tartalmaznak-e HPV DNS-t, és ha igen, a HPV típusát. A szérummintákat a HSV-2 és HSV-1 elleni típusspecifikus antitestek, valamint a Chlamydia trachomatis elleni antitestek jelenlétére vizsgálták. A személyes interjúk társadalmi, demográfiai, reprodukciós és egyéb jellemzőkre vonatkoztak. Feltétel nélküli logisztikai regressziót használtunk összefoglaló esélyarányok előállításához.
az invazív méhnyakrákban szenvedő nők átlagosan 48-49 évesek voltak, a rák nélküli nők pedig 47 évesek voltak. A méhnyakrákban szenvedő nők szinte mindegyike HPV-pozitív volt (91-95%), szemben a méhnyakrák nélküli nők 15% – ával. A méhnyakrákban szenvedő nők szignifikánsan nagyobb valószínűséggel mutatták ki a HSV-2 pozitív tesztjét, mint a rák nélküli nők (44% mindkét rákos alcsoportban, szemben a 26% – kal).
a méhnyakrák nélküli nők körében 1 a szexuális viselkedés számos markere szignifikánsan összefüggött a HSV-2 pozitív tesztelésének esélyeivel. A házas nőkkel összehasonlítva mind az együttélő, mind az egyedülálló, elvált, elvált vagy özvegy nők esetében szignifikánsan emelkedett a fertőzés esélye (2, 2, illetve 1, 6). Az esélyek közel háromszor olyan magasak voltak azoknál a nőknél, akiknek három vagy több élethosszig tartó szexpartnere volt, mint azoknál, akiknek egy vagy egyik sem volt (2.9). Az esély több mint kétszer olyan magas volt azoknál a nőknél, akiknél C. trachomatis elleni antitestek voltak, mint azoknál a nőknél, akik nem (2.2), és 60%-kal magasabb volt azoknál a nőknél, akik öt vagy több éve használtak orális fogamzásgátlót, mint a soha nem használók körében (1.6). A HSV-2 pozitív tesztelésének esélye azonban nem emelkedett a HPV-vel fertőzött nők körében.
a HPV-pozitív nők körében többváltozós analízist végeztek, figyelembe véve az életkorot, a vizsgálati központot, a HPV típusát, a Pap-kenetek kórtörténetét, az orális fogamzásgátlók alkalmazását, a teljes időtartamú terhességek számát és a C. trachomatis elleni antitestek jelenlétét. Azok a HPV-fertőzött nők, akik szintén pozitívak voltak a HSV-2-re, több mint kétszerese volt a laphámsejtes karcinóma esélye a HPV-fertőzött nők körében, akik negatívnak bizonyultak a HSV-2-re (2.2), és több mint háromszorosa az adenokarcinóma vagy az adenosquamous cell carcinoma esélye (3.4). Összehasonlítva a HSV-2-pozitív nők, akik alacsony kockázatú típusú HPV, azok, akik magas kockázatú HPV eltérő típusú 16 volt 2,6-4,2 az esélye az invazív méhnyakrák, és azok, akik pozitívak voltak típusú 16 volt 4,0-6,7-szer az esélye.
miután figyelembe vettük egy nő élethosszig tartó szexuális partnereinek számát és életkorát az első közösüléskor, a HPV-pozitív nőknél, akik szintén HSV-2-vel fertőzöttek voltak, még mindig közel kétszer akkora volt a laphámsejtes karcinóma esélye, mint azoknál, akiknél negatív volt a HSV-2 teszt (1,9). Ezt a kockázatot az életkor, az orális fogamzásgátlók alkalmazása, a családi állapot, a teljes időtartamú terhességek száma vagy a C. trachomatis antitestek jelenléte nem változtatta meg jelentősen. Ezzel szemben a HPV-pozitív nők, akiknél a HSV-1 pozitív volt, nem voltak nagyobb a laphámsejtes karcinóma kockázata, mint azoknál, akik negatívak voltak a HSV-1 szempontjából.
“az enital HSV-2 fertőzés a HPV-fertőzéssel együtt járhat, hogy szerényen növelje az invazív méhnyakrák kockázatát” – kommentálják a nyomozók. Hozzáteszik, hogy a nő korábbi szexuális viselkedése és a chlamydialis fertőzés jelenléte nem módosítja ezt az összefüggést, támogatva a genitális herpesz és a HPV-pozitív nők rákkockázata közötti közvetlen kapcsolatot.
a kutatók számos olyan mechanizmust javasolnak, amelyek megmagyarázhatják a genitális herpesz kofaktor szerepét a HPV által kiváltott méhnyakrákban. A herpesz elváltozások lehetővé tehetik a HPV könnyebb hozzáférését a méhnyak mélyebb sejtrétegeihez; alternatív megoldásként, az ezen elváltozások által okozott gyulladás zavarhatja a HPV-re adott immunválaszt, vagy károsíthatja a HPV-fertőzött sejtek DNS-ét. A herpeszvírus arra is ösztönözheti a HPV-t, hogy replikálja vagy integrálja DNS-ét a nyaki sejtek DNS-ébe. A nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy ” jövőbeli vizsgálatokra van szükség annak tisztázásához, hogy a HPV által kiváltott nyaki karcinogenezis HSV-2 fertőzés patogenezisének mely szakaszában lehet releváns.”–S. London