gyakorlat-és hideg-indukált asztma

gyakorlat-és hideg-indukált asztma általánosan elismert légzési rendellenességek. Az asztmás válasz számos tényezőt tartalmaz, amelyek hozzájárulnak a légutak szűküléséhez, és ezáltal fokozzák a légúti ellenállást. Ezek közé tartozik a légúti simaizom-összehúzódás, a nyálka felhalmozódása és a bronchiális vaszkuláris torlódás, valamint az epitheliális károsodás és az érrendszeri szivárgás. Ezeknek a rendellenességeknek az etiológiája nem antigén. Az elsődleges inger valószínűleg a légúti hűtés és szárítás kombinációja (ami a légúti bélésfolyadék hipertóniájához vezet). A tünetek általában nem fordulnak elő az inger időszakában (például testmozgás). Ez a védelem részben az edzés során megnövekedett katekolaminszintnek tudható be. A korai fázisú válasz, amely 5-15 perccel a poststimulus után következik be, közvetíthető (a) közvetlen hatások, (b) a légúti szenzoros receptorok által kiváltott vagális reflexek vagy (c) a mediátor felszabadulására adott válaszok kombinációján keresztül. A spontán gyógyulás 30 perctől 2 óráig tart. Általában körülbelül 1-2 órás refrakter periódus van, amely alatt a további ingerekre adott válaszok gyengülnek. Ennek oka lehet a hisztamin és más mediátorok kimerülése. A prosztaglandin felszabadulása (amelyet az LTD4 közvetít, amely edzés közben szabadul fel) gátolja a légutak további szűkülését. Néhány betegnél késői fázisú válaszról számoltak be 4-10 órával a poststimulus után. Ezeket a reakciókat a hisztamin és más mediátorok második felszabadulása kíséri, amelyek gyulladásos reakciókat és hámkárosodást okoznak. Ennek a válasznak a gyakorlásától való függését azonban vitatják.