Haydn az Esterh-i bíróságon

absztrakt

A felvilágosodás kiemelkedő zenei géniuszai közül Joseph Haydn (1732-1809) volt az egyetlen, aki legalább formálisan több mint háromnegyedét töltötte produktív élet több mint öt évtizeden át zenészként egy nemesi családhoz. Így nevezhetjük udvari zenésznek, egy Kapellmeisternek, aki egy Bécs melletti tartományi udvarban szolgál. Ez az udvari státus azonban anakronisztikus volt, ha figyelembe vesszük a zeneszerző szerepét az Európai Zene általános fejlődésében — mert legkésőbb az 1780-as évektől a századfordulóig Haydn volt talán az egyetlen legbefolyásosabb és egyéni közreműködője a hangszeres zenei stílus kialakulásának, és ez egy olyan időszakban, amikor a kiadók és zenészek Párizsban, Amszterdamban, Londonban és másutt még kevés megbízható információval rendelkeztek róla vagy tevékenységéről. Akkor miért folytatta ebben az elavult helyzetben élete végéig? Talán tudatosan kettős életet élt, és az udvari zenész státuszának biztonsága és anyagi biztonsága miatt egy idő után szinte kizárólag külső fogyasztásra dolgozott? Továbbá, hogyan tudott Haydn az év nagy részében a Bécstől elzártan élő tartományokban (Eisenstadtban vagy Eszterbenzában) maradandóbb hatást gyakorolni Európa zenei központjainak közönségére (és részben a zeneszerzőkre is), mint az ott lakó vezető zeneszerzők?