Hyponatremia sürgősségi orvosi vizsgálat

a hyponatremia diagnózisa teljes mértékben attól függ, hogy képes-e megfelelően mintát venni a beteg szérumából és pontosan mérni a nátrium koncentrációját.

a szérum nátriumszint értelmezésekor mindig vegye figyelembe a mintavételi hiba lehetőségét, különösen akkor, ha a jelentett érték nem tűnik összhangban az előzményekkel vagy a fizikai megállapításokkal.

• megfelelően felcímkézték a beteg vérmintáját?

• a hipotóniás sóoldat vagy dextróz vízben történő infúziójához közeli vénás helyről nyerték?

• a Laboratóriumi mérés vagy jelentés hibás?

• Ha hiba gyanúja merül fel, a terápiás intézkedések megkezdése előtt egy második mintát kell benyújtani tesztelésre.

a mintavételi és elemzési hibák mellett számos fiziológiai állapot létezik, amelyekben a helyes laboratóriumi elemzés alacsony szérum nátriumszintet eredményez, de ezek a szintek nem tükrözik a valódi hiposzmoláris állapotot.

a leggyakoribb példa a szérum hiperglikémia. Az extracelluláris glükóz felhalmozódása a szabad víz eltolódását idézi elő az intracelluláris térből az extracelluláris térbe. A szérum nátriumkoncentrációt 1,6 mEq/L-es tényezővel hígítjuk minden 100 mg/dL-es növekedésnél a normál szérum glükózkoncentráció felett. A szisztémás ozmolaritás normális vagy akár megnövekedett, nem csökkent, mint a valódi (azaz hiposzmoláris) hyponatremia. Ennek a hipertóniás hyponatremiának nincs fiziológiai jelentősége, és a szérum nátriumkoncentráció korrigálódik, mivel a normoglikémia helyreáll.

hasonló jelenséget figyeltek meg glicerinnel vagy mannittal kezelt betegeknél az akut glaukóma vagy intracranialis hypertonia kezelésére. Ez a jelenség előrehaladott vesebetegségben szenvedő betegeknél is megfigyelhető, akik diagnosztikai vizsgálatokhoz radiocontrast szereket kapnak.

Hyponatremia figyelhető meg azoknál a betegeknél, akiknek széruma szokatlanul nagy mennyiségű fehérjét vagy lipidet tartalmaz. Ezekben a betegekben a kibővített plazmafehérje vagy lipidfrakció a plazma vízfrakciójának csökkenéséhez vezet, amelyben a nátrium feloldódik. A plazmavíz egységenkénti abszolút nátriumtartalmát mérő laboratóriumi technikák alacsony nátriumszintet jelentenek annak ellenére, hogy a szérumvízben a nátrium koncentrációja a normál tartományon belül marad. Ez a pszeudohiponatremia néven ismert jelenség akkor fordul elő, amikor lángemissziós spektrofotometriát vagy közvetett potenciometriát alkalmaznak a szérum nátriumszintjének meghatározására, nem pedig a közvetlen potenciometriai technikák. Ez az amerikai laboratóriumok körülbelül 60% – ában fordul elő.

a szérum ozmolaritása zavartalan marad, és a szérum nátriumszint korrekciójára irányuló kísérletek nem indokoltak. A pszeudohyponatremia kialakulásához elég súlyos hiperlipidémiát szinte mindig a szérumminta nevezetesen lipémiás megjelenése kíséri. A pszeudohyponatremia kiváltásához elegendő mértékű hiperproteinémia általában a myeloma multiplex együttélésének köszönhető.

a szérum ozmolaritása hasznos a valódi hyposmolaris hyponatremia diagnózisának megállapításában. A szérum ozmolaritása rendellenesen alacsony a hyposmoláris hyponatremiában szenvedő betegeknél, de normális a hiperlipidémia vagy hiperproteinémia miatti pseudohyponatremiában szenvedő betegeknél, normál vagy emelkedett a szérum hiperglikémia miatt hipertóniás hyponatremiában szenvedő betegeknél.

a vizelet nátriumszintje hasznos a hyponatremia vese okainak megkülönböztetésében a nemrenális okoktól.hányás ,hasmenés, fistulák, GI-vízelvezetés, folyadékok harmadik távolsága) a tubuláris nátrium és a vizelet nátriumszintje kevesebb, mint 20 mEq/L, míg a vese okozta hipovolémiás hyponatremia (pl. diuretikumok, só-vesztes nephropathia, aldoszteron-hiány) nem megfelelő módon emelkedett a vizelet nátriumszintje meghaladja a 20 mEq/L-T.cirrhosis, nephrosis, pangásos szívelégtelenség) a vizelet nátriumszintje kevesebb, mint 20 mEq/L, míg a hypervolemiás hyponatremiában szenvedő vagy SIADH-ban szenvedő betegeknél a vizelet nátriumszintje meghaladja a 20 mEq/l-t.

a vizelet ozmolaritása hasznos lehet a SIADH diagnózisának megállapításában. A SIADH-ban szenvedő betegek általában nem megfelelően koncentrált vizelettel rendelkeznek, a vizelet ozmolaritása meghaladja a 100 mOsm/l-t. A hyponatraemia egyéb formáiban és az ADH megfelelően depressziós szintjében szenvedő betegeknél a vizelet ozmolaritása 100 mOsm/l alatt van.

a szérum pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) és a szabad tiroxin szintjét ellenőrizni kell, ha a klinikai megjelenés hypothyreosisra utal.

a mellékvese működését véletlenszerű szérum kortizolszint vagy adrenokortikotrop hormon (ACTH) stimulációs teszt segítségével kell értékelni azoknál a betegeknél, akik nemrégiben orális szteroidokat szedtek, vagy bármely olyan betegnél, akinek gyanúja van kortizolhiányról.

a szérum ADH-szinteket nem használják rutinszerűen a hyponatremia értékelésénél, mivel a vizsgálat technikailag nehéz, és nem széles körben elérhető stat alapon. A hyponatremia értékelése során a copeptin néven ismert szérum peptidet tanulmányozták. A kopeptin a provazopresszin C terminális része, és ekvimoláris mennyiségben szabadul fel vazopresszinnel (ADH). A korai kutatások azt sugallták, hogy a copeptin értékes lehet a hyponatremia differenciáldiagnózisában, de a későbbi vizsgálatok kétségbe vonják a copeptin további hasznosságát a már rutinszerűen alkalmazott vizelet-és szérumvizsgálatokon túl, különösen a hyponatremia kezdeti megközelítésében a sürgősségi osztályon.