I. Nabukodonozor uralkodása a történelemben és a történelmi emlékezetben

Könyvleírás

I. Nabukodonozor (r.1125-1104) az egyik legjelentősebb és sikeresebb király volt, aki babilóniát uralta a Kassita dinasztia bukása a 12. században, a késő bronzkor végén, és egy új, független, független király megjelenése között babiloni monarchia a 7. század utolsó negyedében. Dinamikus uralkodása alatt Nabukodonozor aktív volt mind a hazai, mind a külföldi fronton. Babilónia nagyobb városaiban gondoskodott a hagyományos kultikus szentélyek és az azokhoz kapcsolódó papság szükségleteiről, és katonai hadjáratokat indított északon Asszíria, keleten pedig Elám ellen. Később a babiloni hagyomány egy olyan eredményért ünnepelte őt, amelyet a saját királyi feliratai kevéssé jegyeztek fel: Marduk szobra visszatérése, Babilon védőszentje istenség, az elámi fogságból.

Nabukodonozor uralkodása rekonstruálja I. Nabukodonozor uralmának történetét, és a történelmi és kollektív emlékezet elméleti kezeléseire támaszkodva megvizsgálja, hogy uralkodásának történeteit szándékosan használták fel a babiloni tudósok és papok későbbi generációi, hogy olyan történelmi emléket hozzanak létre, amely kivetítette kollektív identitásukat és tükrözte Marduk felemelkedését a babiloni panteon elsőbbségének helyére az ie 1.évezredben. Azt is feltárja, hogy ezt a történelmi emléket hogyan alkalmazta a városi elit a hatalom diskurzusaiban. I. Nabukodonozor életképes szimbólum maradt, bár csökkenő hatással, legalább az ie 3.századig, mire emlékezete szinte teljesen elhalványult. Ez a tanulmány értékes forrás az ókori Közel-Kelet és Nabukodonozor hallgatói számára, de az emlékezet létrehozásának és kiaknázásának lenyűgöző feltárása az ókori világban.