irónia

az iróniát arra használják, hogy közvetetten felhívják a figyelmet egy olyan pontra, amely különbözik az adott személy által használt konkrét szavaktól. Például, ha valaki gúnyos hangon azt mondaná, hogy csak “szeret” egy adott könyvet, ez valójában azt jelentené, hogy egyáltalán nem érdekli a könyv. Az irónia tehát nagyon fontos eszköz a közvetett kommunikációhoz, vagy amikor fel akarjuk hívni a figyelmet olyan helyzetekre, amelyekkel közvetlen módon nem lehet foglalkozni.

az irónia meghatározása

Az irónia az ember jelentésének kifejezése olyan nyelv használatával, amely általában az ellenkezőjét jelenti, általában humoros vagy hangsúlyos hatással. Az ironikus helyzet ellentétes a várakozásokkal. Az irónia mint irodalmi technika használata a görög tragédiából származik, amelyben a karakter szavainak és cselekedeteinek ellentéte egyértelmű a közönség számára. Ebben az esetben a karakter nem ismeri az iróniát, de a közönség igen. Az irónia a helyzet megjelenése és a valóság közötti különbség. A beszéd alakjaként az irónia azt jelenti, hogy a szavakat úgy használják, hogy jelentésük ellentétes legyen a tényleges jelentéssel.

a két típus

kétféle iróniát használnak az irodalomban. Az első a verbális irónia, a második a szituációs irónia.

verbális irónia

a verbális irónia magában foglalja azt, amit az ember nem jelent. Például, ha egy személy válaszol: “Ez csodálatosan hangzik!”amikor egy hosszú, hideg, téli tájon való vándorlást javasolnak, az illető ironikus.

szituációs irónia

szituációs irónia az, amikor egy embert úgy szórakoztat, mint valaki szerencsétlenségét, amikor ugyanaz a szerencsétlenség hamarosan bekövetkezik a szórakozott személy. A drámai iróniát az írók gyakran használják egy vagy több karakter szerencseváltásának közvetítésére. A szituációs irónia egyik szereplője sem ismeri a valós helyzetet, ahogy a közönség sem. A drámai iróniában csak a közönség ismeri a helyzetet, a karakterek nem. A színpadon és az irodalomban az irónia értékes eszköz a cselekmény magyarázatához vagy a közönség bevonásához; de a valóságban az irónia lehet szórakoztató, sértő vagy nagyon keserű.

Irodalmi példák

William Shakespeare Rómeó és Júliája a drámai irónia példája. A közönség tudja, hogy Júlia csak ideiglenesen drogozta magát, hogy meghaljon azoknak, akik ellenzik Rómeó szeretetét. Sajnos Romeo nem tudja ezt, és megöli magát az oldalán, mielőtt felébred. A helyzeti iróniát használták a Rómeó és Júliában, amikor Júlia először kémkedett Rómeónak, és elrendelte, hogy “menj, kérdezd meg a nevét”, neki a nővérnek. A következő állítással követi, ” – ha házas lesz, a sírom olyan, mint a nászágyam.”Ez szituációs irónia, mert a közönség (feltéve, hogy még nem látták vagy olvasták a darabot) és a szereplők nem tudják, hogy Juliet az esküvője napján meghal.

Samuel T. Coleridge híres versében az ősi tengerész Rime, a hajó az óceánon rekedt, szárazföld nélkül.

“víz, víz, mindenhol,

és az összes tábla zsugorodott;

víz, víz, mindenhol,

sem csepp inni.”

az irónia irodalmi eszközként való felhasználásának célja a jelentés hozzáadása; egyes beszélgetésekben vagy irodalmi helyzetekben az irónia enyhítheti a hangulatot, vagy hozzáadhat egy másik jelentésréteget. Mivel az élet tele van kettős entendrákkal (azaz kettős jelentéssel), az irónia meglehetősen értékes az egyéni kifejezésben és a társadalom status quo-jának kritikájában.George Orwell regényei ironikusak, és értelmük valódi megértése lehetetlen, hacsak nem érzékeljük és értjük meg ezt az iróniát. 1984-ben a szerző mind szatírát, mind iróniát használ annak érdekében, hogy bemutassa a disztópikus világot, amelyben a kormányzó párt idealizálta a “Nagy Testvért.”A kormány minden ága az ellenkezőjét végzi annak a feladatnak, amelyre nevezték, és kettős gondolkodással irányítja a lakosságot, amely egyszerre két ellentétes gondolatot gondol. A kormánypárt szlogenje: “A háború béke; a Szabadság rabszolgaság; a tudatlanság erő.”

Ha nem tudod, hogy milyen iróniát használj, mindig vásárolhatsz egy esszét, és kérhetsz egy profi írót, hogy adjon neked egy példát.