Közép-pleisztocén átmenet
A közép-pleisztocén átmenet (MPT), más néven közép-pleisztocén forradalom (MPR), alapvető változás a viselkedésben jégciklusok a kvaterner glaciációk során. Az átmenet körülbelül 1,25–0,7 millió évvel ezelőtt történt, a pleisztocén korszakban. Az MPT előtt a jégciklusokat egy 41 000 éves periodicitás uralta, alacsony amplitúdójú, vékony jégtakarókkal és lineáris kapcsolattal a milankovitch-hez, amely axiális dőlésből kényszerül. Az MPT után erősen aszimmetrikus ciklusok következtek be az éghajlat hosszú ideig tartó lehűlésével és vastag jégtakarók felhalmozódásával, amelyet a szélsőséges jégviszonyokról a meleg interglaciálisra történő gyors váltás követett. A ciklus hossza változó volt, átlagos hossza körülbelül 100 000 év.
a középső pleisztocén átmenet hosszú problémát jelentett, amelyet a 100 000 éves probléma. Az MPT most numerikus modellekkel reprodukálható, amelyek a légköri szén-dioxid csökkenő szintjét feltételezik, nagy érzékenység erre a csökkenésre, valamint a regolitok fokozatos eltávolítása az északi félteke jégfolyamatoknak kitett területeiről a kvaterner alatt. A co
2 csökkenése összefügghet a vulkáni kiáramlással, az óceán üledékeinek eltemetésével, a karbonát időjárásával vagy az óceánok jég által kiváltott porból történő vasmegtermékenyítésével.
úgy gondolják, hogy a Regolitok befolyásolják a jegesedést, mert a jég, amelynek alapja a regoliton van a nyomás olvadáspontján, viszonylag könnyedén csúszik, ami korlátozza a jéglap vastagságát. A kvaterner előtt Észak-Amerikát és Eurázsia északi részét vastag regolitrétegek borították, amelyeket a későbbi jégkorszakok nagy területeken elhasználtak. A későbbi jegesedések egyre inkább a magterületeken alapultak, vastag jégtakarókkal, amelyek erősen kapcsolódtak a csupasz alapkőzethez.
egy 2020-as tanulmány azonban arra a következtetésre jutott, hogy a jégkorszak végét a pleisztocén közepe óta befolyásolhatja a ferdeség átmenet, ami erősebb nyarakat okozott az északi féltekén.