Keratitis

Keratitis

a Keratitis a szaruhártya gyulladására utal. A kontaktlencsével összefüggő keratitis etiológiájának és patológiájának szempontjából lehetséges egy állapot steril (nem fertőző) vagy mikrobiális (fertőző) jellemzése. Ennek a megközelítésnek azonban az a nehézsége, hogy klinikai szempontból gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni a kettőt a betegség korai szakaszában. A dolgok további bonyolítása érdekében azt javasolták, hogy a steril keratitis négy alcsoportba sorolható: az úgynevezett kontaktlencse perifériás fekély, kontaktlencsével összefüggő vörös szem, infiltratív keratitis és tünetmentes infiltratív keratitis (Sweeney et al., 2003). A későbbi kutatások azonban azt mutatták, hogy ezeket az entitásokat nem lehet könnyen megkülönböztetni (Efron and Morgan, 2006a). Ezt a megközelítést mára nagyrészt elvetették annak érdekében, hogy minden szaruhártya infiltratív eseményt – a legenyhébb tüneti infiltrációtól a súlyos mikrobiális keratitisig – potenciális betegség kontinuumként tekintsenek, és a kevésbé súlyos eseményeket óvatosan kezeljék, mint a mikrobiális keratitis lehetséges prekurzorait (Efron and Morgan, 2006b).

etiológiai szempontból a kontaktlencsével összefüggő steril keratitis különböző mechanizmusokból származhat, mint például az oldat toxicitása, a bakteriális endotoxicitás (a fertőzőképességtől elkülönítve), immunológiai reakció, trauma, hypoxia és anyagcserezavar (ábra. 40.44). Egyéb etiológiai tényezők közé tartozik a csapdába esett lencse utáni könnyfilm törmelék lebontása, lencse lerakódások és rossz beteghigiénia. Az állapot fekélyes lehet (ábra. 40.45) vagy nem fekélyes.

a steril keratitisben szenvedő betegek humán szövetének hisztopatológiai elemzése az epithelialis veszteség, az attenuált epithelium és a stromális infiltráció fokális területeit tárja fel polimorfonukleáris leukocitákkal; Bowman rétegét nem befolyásolja (Holden et al., 1999).

a kontaktlencsével összefüggő mikrobiális (fertőző) keratitis lehet fekélyes (pl. Pseudomonas aeruginosa keratitis) vagy nem fekélyes (pl. járványos keratoconjunctivitis); ez utóbbi formát nem a kontaktlencse kopása okozza, és itt nem veszik figyelembe. A baktériumok, vírusok, gombák vagy amőba pozitív tenyésztési eredménye erős bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a keratitis fertőző (mikrobiális), de a negatív tenyésztési eredmény egyszerűen azt jelenti, hogy a mikrobiális ágenseket nem lehetett kimutatni a szövetben. Az utóbbi esetben a keratitis klinikailag továbbra is fertőzőnek minősíthető a kapcsolódó jelek és tünetek alapján (Aasuri et al., 2003).

a keratitis korai tünete egy idegen test érzés a szemben, amely a lencsék eltávolításának növekvő vágyával jár. A lencse eltávolítását követő folyamatos vagy súlyosbodó kényelmetlenség miatt a klinikusnak mikrobiális keratitisre kell gyanakodnia, melyhez társuló tünetek, például fájdalom, szemvörösség, duzzadt fedelek, fokozott könnyezés, fotofóbia, váladékozás és látásvesztés társulhatnak. Ezzel szemben, ha az állapot önkorlátozó, és a jelek és tünetek végül klinikai vagy terápiás beavatkozás nélkül megszűnnek, az állapot visszamenőlegesen steril keratitis esetének tekinthető. Az enyhe keratitist azonban a fejlődés korai szakaszában soha nem szabad steril keratitisként (vagy a fent említett úgynevezett alkategóriák egyikeként) diagnosztizálni. A steril keratitis olyan állapot, amelyet csak utólag lehet diagnosztizálni. Tehát, ha a betegnek szemészeti diszkomfortja van, és az infiltrátumok nyilvánvalóak a szaruhártyában, függetlenül attól, hogy látszólag enyhe vagy ártalmatlan, az esetet potenciális mikrobiális keratitisnek kell tekinteni, és ennek megfelelően kell kezelni (Efron and Morgan, 2006b).

a bakteriális keratitis (pl. Pseudomonas) gyors és pusztító idővel járhat. Kezdetben epitheliális és stromális homály, könnyezés és limbális bőrpír észlelhető az elváltozás mellett, amelyet az elülső kamra fellángolása, iritis, hypopyon és savós vagy mucopurulens váladék követ. Ha nem kezelik megfelelően, a sztróma elolvadhat, ami néhány nap alatt szaruhártya perforációhoz vezethet (ábra. 40.46). Az Acanthamoeba keratitis időbeli lefolyása nem olyan gyors; a tipikus tünetek közé tartozik a szaruhártya festése, pszeudodendritek, epitheliális és elülső stromális infiltrátumok, amelyek fokális vagy diffúz lehetnek, valamint egy klasszikus radiális keratoneuritis – ez az opacifikáció kör alakú képződése, amely a betegség folyamatának viszonylag korai szakaszában nyilvánvalóvá válik (ábra. 40.47). A teljesen kifejlődött szaruhártya fekély hetekig is eltarthat (Moore et al., 1985).

a mikrobiális keratitis kialakulásához vezető tényezők, valamint az állapot kialakulásának kockázatának minimalizálására szolgáló stratégiák lényegében megegyeznek a steril keratitis etiológiájával kapcsolatban fentebb tárgyaltakkal, a szaruhártya szövetének mikrobiális inváziójának nyilvánvaló további tényezőjével. A mikrobiális keratitis egyéb kockázati tényezői közé tartozik a férfi nem, a cukorbetegség, a dohányzás és a meleg éghajlatra való utazás (Morgan et al., 2005).

általában szaruhártya-kaparást végeznek annak megállapítására, hogy az állapot fertőző-e, és esetleg a jogsértő mikroorganizmus azonosítására. Az orvosi terápiák magukban foglalhatják antibiotikumok, mydriatikumok, kollagenáz inhibitorok, nem szteroid gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók, szövetragasztók, debridement, kötszerlencsék és kollagén pajzsok alkalmazását. A szteroidokat rendkívül óvatosan lehet előírni a késői gyógyulási szakaszban, hogy tompítsák a gazdaszervezet válaszát. A műtéti beavatkozások közé tartozik a behatoló graft, amelyet nagy perforációk vagy nem gyógyuló mély központi fekély, vagy esetleg lamellás graft esetén kell elvégezni. A mikrobiális keratitisből való kilábalás prognózisa változó, a Pseudomonas keratitis esetében néhány héttől az Acanthamoeba keratitis esetében több hónapos regresszióig és megismétlődésig terjed.