Marginális termék

a közgazdaságtanban és különösen a neoklasszikus közgazdaságtanban az input marginális terméke vagy marginális fizikai termelékenysége (termelési tényező) a kibocsátás változása, amely egy adott input egy további egységének alkalmazásából ered (például a kibocsátás változása, amikor egy cég munkaerejét ötről hat egységre növelik), feltételezve, hogy az egyéb inputok mennyisége állandó marad.

átlagos fizikai termék (APP), marginális fizikai termék (MPP)

egy adott bemenet marginális szorzata a következőképpen fejezhető ki:

M P = (B) X {\displaystyle MP={\frac {\Delta Y}{\Delta X}}}

ahol a (Z) X {\displaystyle \Delta X} a változás abban, hogy a cég hogyan használja a az input (hagyományosan egy egységnyi változás) és az y {\displaystyle \Delta y} az előállított kimenet mennyiségének változása (a bemenet változásából eredően). Vegye figyelembe, hogy a”termék”y {\displaystyle Y} mennyiségét jellemzően a külső költségek és előnyök figyelmen kívül hagyásával határozzuk meg.

Ha a kimenet és a bemenet végtelenül osztható, tehát a marginális “egységek” végtelenek, akkor a marginális termék a termelési függvény matematikai deriváltja az adott bemenethez képest. Tegyük fel , hogy egy cég y kimenetét a termelési függvény adja meg:

Y = F ( K,L ) {\displaystyle Y=F(K,L)}

ahol K és L a termelés inputjai (mondjuk tőke és munkaerő). A tőke marginális terméke (MPK) és a munka marginális terméke (MPL):

M P K = \\Frac {\parciális F} {\parciális K}}} M P L=} F \\parciális f {\displaystyle MPL = {\frac {\parciális F} {\parciális L}}}

a csökkenő marginális hozamok “törvényében” a marginális termék kezdetben növekszik, ha több inputot (mondjuk munkaerőt) alkalmaznak, a másik inputot (mondjuk tőkét) állandó szinten tartva. Itt a munka a változó input, a tőke pedig a rögzített input (hipotetikus két input modellben). Mivel egyre több változó inputot (munkaerőt) alkalmaznak, a marginális termék csökkenni kezd. Végül egy bizonyos pont után a marginális termék negatívvá válik, ami azt jelenti, hogy a további munkaegység csökkentette a kibocsátást, nem pedig növelte. Ennek oka a munkaerő marginális termelékenységének csökkenése.

a munkaerő marginális terméke a teljes termékgörbe meredeksége,amely a munkaerő-felhasználás ellen ábrázolt termelési függvény a tőkebevitel rögzített Felhasználási szintjére.

a versenyképes piacok neoklasszikus elméletében a munkaerő marginális terméke megegyezik a reálbérrel. A tökéletes verseny összesített modelljeiben, amelyekben egyetlen jó keletkezik, és ezt a jót mind a fogyasztásban, mind pedig a tőke javaként használják, a tőke marginális terméke megegyezik a megtérülési rátájával. Amint az a Cambridge capital-vitában is megmutatkozott, a tőke marginális termékével kapcsolatos állítás általában nem tartható fenn több árucikkből álló modellekben, amelyekben megkülönböztetik a tőkét és a fogyasztási javakat.

a marginális termék (MPP) kapcsolata a teljes termékkel (TPP)

a kapcsolat három szakaszban magyarázható-(1) kezdetben, mivel a változó bemenet mennyisége növekszik, a TPP növekvő ütemben növekszik. Ebben a fázisban az MPP is emelkedik.(2) Mivel a változó inputokból egyre több mennyiséget alkalmaznak, a TPP csökkenő ütemben növekszik. Ebben a fázisban az MPP csökkenni kezd.(3) Amikor a TPP eléri a maximumot, az MPP nulla. Ezen a ponton túl a TPP csökkenni kezd, az MPP pedig negatívvá válik.