mechanika feltárja a biológiai ravaszt ráncos ujjak

ujjbegyek ránc miatt hosszú expozíció a víz. Ennek a morfológiai változásnak a biológiai oka nem tisztázott, és még mindig nem teljesen tisztázott. Két fő hipotézis létezik az ujjhegy ráncosodásának alapjául szolgáló mechanizmusra: a ‘zsugorodás’ modell (amelyben a ráncosodást a bőr alsó rétegeinek összehúzódása vezérli, ami a mögöttes érrendszer zsugorodásával jár), és a ‘duzzadás’ modell (amelyben a ráncosodást a bőr felső rétegeinek ozmózissal összefüggő duzzanata vezérli). A valóságban a bőr alsó rétegeinek összehúzódása és a felső rétegek duzzanata egyszerre történik. Ugyanakkor e két mechanizmus viszonylagos jelentősége az ujjhegy ráncosodásának vezetésében szintén nem tisztázott. Szimulálva duzzanat a felső réteg a bőr egyedül, amely kapcsolatban van a neurológiai rendellenességek, azt találtuk, hogy a ráncok fölött megjelent térfogatnövekedés ezért a felső réteg nem haladhatja meg ezt a duzzadási szintet annak érdekében, hogy ne ellentmondjanak in vivo megfigyelések betegeknél az ilyen neurológiai rendellenességek. Szimulálva a összehúzódás az alsó réteg a bőr egyedül, Azt találtuk, hogy a kötet kell csökkenteni a megfigyelni ráncok. Továbbá azt tapasztaltuk, hogy mindkét mechanizmus együttes hatása kifejezett ráncokhoz vezet még alacsony duzzanat és összehúzódás esetén is, ha külön-külön nem. Ez utóbbi eredmények azt mutatják, hogy mindkét hipotézis együttműködési hatása szükséges az ujjhegyek ráncainak kiváltásához. Eredményeink azt mutatják be, hogy a kontinuummechanika modelljei hogyan alkalmazhatók sikeresen az ujjbegy ráncosodásának alapjául szolgáló mechanizmusok hipotéziseinek tesztelésére, és hogyan lehet ezeket a hatásokat számszerűsíteni.