modernizáció, neo-modernizáció és összehasonlító demokratizálódás Oroszországban

régóta vita folyik arról, hogy a fejlődés a demokrácia előfeltétele-e, és ezzel együtt a demokrácia a fejlődés előfeltétele-e. Ez a vita része annak a nagyobb irodalomnak, amely az átmenet problémáit vizsgálja, egy olyan kifejezés, amely a legjobb esetben sem több, mint egy kódszó azoknak a folyamatoknak, amelyek a társadalom egyik társadalmi rendből a másikba történő felgyorsult és tudatos átalakulását alakítják ki. Az összehasonlító demokratizálódás területe mintegy három évtizede a politikai átmenet mechanikájára és az új demokráciák létrehozására összpontosította a figyelmet, a sikertelen átmenetek okainak elemzésével együtt. Míg a modernizációs elmélet lineáris változatait hiteltelenné tették, a kapitalista demokráciák nyugati modellen történő létrehozása ellenállásba ütközött. A neo-modernizációs paradigma két változata (kritikai és civilizációs) segít megvizsgálni a fejlődő társadalmak ‘átmeneti’ dinamikáját, valamint keretet biztosít a meglévő elméletek kritikájához.