PMC
beszélgetés
a vizsgálat után száztizenhat külső otitisben szenvedő beteget vontak be. Ezen betegek 54,31% – a nő, a többi férfi volt. Jelen tanulmány kimutatta, hogy az otitis externában szenvedő betegektől izolált leggyakoribb organizmusok a Bacilli spp., koaguláz-negatív staphylococcusok, Diphtheroid spp. és Pseudomonas spp. Battikhi et al., Ománban 180 beteget vizsgáltak, akiket akut otitis externa miatt kórházba utaltak; ezek közül 100 beteg volt férfi (55,5%) (16). Cheong et al. Szingapúrban 91 logorrhea-ban szenvedő beteget vizsgáltak (2010.július-2011. február), és a férfi betegek 52,7% – ának gyakoriságát találták (17). Burgos et al. (11) arról számolt be, hogy az externa otitisben szenvedők 56% – a férfi volt, átlagos életkora 30,5 év. A Hajjartabar arról számolt be, hogy az otitis externa-ban szenvedő betegek 32,21% – a nő volt (18). Bár a nők általában egészségtudatosabbak, a vizsgálatunkban részt vevő nők többsége házvezetőnő volt, ami hozzájárulhatott az állapothoz, mivel a relatív páratartalom befolyásolhatja a fül állapotát, amint arról korábban beszámoltak más tanulmányok otitis általában (9, 11, 19).
vizsgálatunkban a középkorú egyének (35-44 évesek) gyakrabban fertőzöttek, mint a többi csoport. Rowlands et al. egy brit tanulmányban áttekintették a betegek teljes releváns orvosi nyilvántartását, akiket az otitis externa miatt klinikákra utaltak, és ebből az adatbázisból információkat vontak ki az életkorról, a nemről, az otitis externa epizódjairól, az előírt kezelésekről és az ekcémáról. Arra a következtetésre jutottak, hogy az otitis externa minden korcsoportban gyakori (20). Ezek az eredmények nem egyeztek meg eredményeinkkel; ennek oka lehet az életmód, a hőmérséklet és az egészségügyi központokhoz való hozzáférés különbségei a különböző populációk között (19). Ezeknek az eredményeknek az oka lehet a kompaktabb cerumen, a betegek jab, a környezeti tényezők és az éghajlat. Azt is meg kell jegyezni azonban, hogy vizsgálatunkat 18 évnél idősebb betegeken végezték.
Vizsgálatunk leggyakoribb klinikai eredményei a halláskárosodás, duzzanat, viszketés, logorrhea és fájdalom voltak. Al-Asaaf et al. arról számoltak be, hogy a fájdalom és az erythema a leggyakoribb klinikai leletek az otitis externa-ban szenvedő betegeknél; az ödéma alacsony incidenciájú volt (21). Egy másik vizsgálatban a halláskárosodás, az otalgia és a logorrhea voltak a leggyakoribb klinikai eredmények az otitis externa esetében (2). Hasonlóképpen, Schaefer et al. arról számoltak be, hogy a gyulladás, az otalgia és a viszketés volt a leggyakoribb tünet a betegeknél (22). Hui et al. jelentés a felülvizsgálat, hogy otalgia és viszketés vagy anélkül halláskárosodás vagy fájdalom gyakran jelen otitis externa, míg erythema vagy anélkül logorrhea látható fülcsatornák otitis externa (3). Tanulmányunk eredményei és a fent említett vizsgálatok nem teljesen konzisztensek. Azonban a fájdalom volt a tünet közös minden vizsgálatban (3, 23), míg a tünetek, mint a viszketés, otalgia, logorrhea, és halláskárosodás jelen lehetnek más externa fül betegségek (10). Lehetséges, hogy a betegséget okozó különféle kórokozók, a fül anatómiájának és a betegek immunrendszerének változása a vizsgálatok között észlelt jelek és tünetek különbségéhez vezethet (23).
a táptalajon lévő minták tenyésztési eredményei azt mutatták, hogy a leggyakoribb érintett baktérium a Bacillus spp., majd koaguláz-negatív Staphylococcus és Diphtheroid spp., amely egyetértett a közvetlen vizsgálati eredményekkel. Sok baktérium okozhat otitis externa – t (24). Enoz et al. 362 fülmintát vizsgáltak olyan betegektől, akiknél az otitis externa klinikai diagnózisa volt; ezek közül 219 tenyészet pozitív volt,és 267 fajta organizmust termesztettek. Ezen izolátumok közül 86,16% aerob vagy vegyes baktérium volt, 12,1% anaerob, 17,5% pedig poli-mikrobiális (25). Egy másik vizsgálatban a P. aeruginosa volt a leggyakrabban azonosított mikroorganizmus, amelyet Aspergillus niger követett (11). Roland et al. az otitis externa fülmintáiból izolált 2838 baktériumtelepet vizsgáltak; a P. aeruginosa, S. epidermidis és S. aureus volt a leggyakrabban izolált (26). Al-Asaaf et al., Ománban arról számoltak be, hogy a P. aeruginosa-t és a S. aureus-t az otitis externa-ban szenvedő betegek 39% – ában, illetve 18% – ában izolálták (21). Amigot et al. Argentínában mikológiai és bakteriológiai vizsgálatokat végeztek a külső hallójáratból izolált 294 mintán. A bakteriológiai eredmények 52 betegnél (23,6%) negatívak voltak, míg a P. aeruginosa, a P. mirabilis és a Staphylococcus aureus gyakran azonosítottak. P. az aeruginosa, amely a leggyakrabban előforduló baktériumfaj volt, nem volt kapcsolatban semmilyen gombával (27).
Nogueira et al. izolált 22 organizmus 27 externa otitis mintából tenyészet szerint. A S. aureus volt a leggyakrabban izolált baktérium, a minták 22,73%-a poli-mikrobiális volt. A minták 18,18% – ában gombás organizmusokat izoláltak, és leginkább a Candida spp. (28). Ninkovic et al. az Egyesült Királyságban (2007) arról számoltak be, hogy a P. aeruginosa (45,1%), a S. aureus (9%) és az anaerob baktériumok (6,3%) voltak a leggyakoribb baktériumok, amelyeket az otitis externa mintákból izoláltak (15). Hajjartabar 176 olyan beteget vizsgált, akiknek kórtörténetében fülproblémák voltak, és akik medencékben úsztak. Ezen személyek közül 142 aerob baktériumra pozitív tenyészete a P. aeruginosa-t mutatta ki a betegek 79,3% – ában (18). Cheong et al. Szingapúrban 91 logorrhea-ban szenvedő beteget vizsgáltak 2010 júliusa és 2011 februárja között; a leggyakrabban tenyésztett baktériumok a P. aeruginosa (31,6%), a meticillin-érzékeny S. aureus (16,8%) és a meticillin-rezisztens S. aureus (4,2%) (17) voltak. Egy másik vizsgálatban az otitis externa-ban szenvedő betegekből izolált leggyakoribb baktériumok a P. aeruginosa (38%), Az S. epidermidis (9,1%) és az S. aureus (7, 8%) (26). Így a legtöbb vizsgálatban a P. aeruginosa és a S. aureus voltak a leggyakrabban izolált baktériumok a hallójáratból az otitis externa-ban, ami nem volt összhangban az eredményeinkkel. Ezek a különbségek oka lehet a mikroorganizmusok eltérő prevalenciája a különböző régiókban.
tanulmányunkban a tenyészetek 12,94% – a negatív volt az összes baktérium szaporodására, ami hasonló volt Kuczkowski et al. a who arról számolt be, hogy az otitis kisülési tenyészetek 19,3% – a negatív volt a baktériumok szaporodására (4). Kutatásaink kimutatták,hogy a leggyakrabban izolált baktérium a Bacillus spp., de ezek normális flóra, amely nem tekinthető kórokozónak az otitis externa-ban. A közvetlen vizsgálatok és a tenyésztés vegyes baktériumok és gombák jelenlétét mutatták ki, ezért az otitis externa kezelésére vonatkozó protokollban mindkét szervezetet figyelembe kell venni.