PMC
hipertóniás vészhelyzeteket diagnosztizálnak, ha a szisztolés vérnyomás meghaladja a 180 Hgmm-t, vagy a diasztolés vérnyomás meghaladja a 120 Hgmm-t akut célszerv-károsodás jelenlétében (1-6). Hipertóniás urgenciákat diagnosztizálnak, ha a szisztolés vérnyomás meghaladja a 180 Hgmm-t, vagy a diasztolés vérnyomás meghaladja a 120 Hgmm-t egy egyébként stabil személynél, akut célszerv-károsodás klinikai vagy laboratóriumi bizonyítéka nélkül (1-6). Ezeknek a személyeknek fokozniuk kell vérnyomáscsökkentő gyógyszeres terápiájukat.
hipertóniás vészhelyzetben szenvedő betegek közé tartoznak azok, akiknek boncoló aorta aneurizma, akut tüdőödéma, akut miokardiális infarktus, instabil angina pectoris, akut veseelégtelenség, akut intrakraniális vérzés, akut ischaemiás stroke, hipertóniás encephalopathia, eclampsia vagy pre-eclampsia, peri-operatív hipertónia, feochromocytoma válság és szimpatomimetikus hipertóniás krízis, amelyet kokain, amfetaminok, fenciklidin vagy monoamin-oxidáz inhibitorok vagy klonidin vagy más szimpatolitikus gyógyszerek hirtelen abbahagyása okoz (1-6). Ezeknek a betegeknek hatékony és gyors hatású gyógyszerekre van szükségük intravénásan az emelkedett vérnyomás biztonságos csökkentése, a célszervek működésének védelme, a tünetek enyhítése, a szövődmények csökkentése és a klinikai eredmények javítása érdekében (1-6). A hipertóniás vészhelyzetek 1 éves halálozási gyakorisága meghaladja a 79% – ot, a medián túlélés pedig 10,4 hónap, ha ezeket a személyeket nem kezelik vérnyomáscsökkentő gyógyszeres terápiával (7).
az akut aorta disszekció kezelésében választott gyógyszer intravénás esmolol (1,5). A telítő adag 500-1000 mcg/kg/perc 1 perc alatt beadva, majd 50 mcg/kg / perc infúziós sebesség. A maximális infúziós sebesség 200 mcg. Akut aorta dissectio esetén a vérnyomás gyors és azonnali csökkentése szükséges 5-10 percen belül. A cél vérnyomás cél ezekben a betegekben a szisztolés vérnyomás 120 Hgmm alatt van. Ha a béta-blokád után a vérnyomás továbbra is megemelkedik, vazodilatátor, például intravénás nitroglicerin vagy nitroprussid adható be.
az akut tüdőödémával járó hipertóniás vészhelyzet kezelésében választott gyógyszerek intravénás nitroglicerin, klevidipin vagy nitroprussid (1,2,5). A béta-blokkolók ellenjavallt az akut tüdőödéma kezelésében. Az akut aorta boncolás kivételével a hipertóniás vészhelyzetben szenvedő betegek vérnyomását perceken belül 1 órára, körülbelül 20% – ról 25% – ra, majd fokozatosan 160/100 Hgmm-re kell csökkenteni a következő 2-6 órán belül, majd óvatosan normálisra a következő 24-48 óra alatt (1). Az intravénás nitroglicerin kezdeti infúziós sebessége 5 mcg / perc. A maximális infúziós sebesség 20 mcg / perc. Az intravénás nátrium-nitroprusszid kezdeti infúziós sebessége 0,3 – 0,5 mcg/kg / perc. A maximális infúziós sebesség 10 mcg/kg / perc. Az intravénás klevidipin kezdeti infúziós sebessége 1-2 mg/h. a maximális infúziós sebesség 32 mg/h.
akut miokardiális infarktusban vagy instabil angina pectorisban és súlyos hipertóniában szenvedő betegeket intravénás esmolollal kell kezelni (8). Szükség esetén intravénás nitroglicerin is beadható (8). A cél vérnyomás kevesebb, mint 140/90 Hgmm akut miokardiális infarktusban vagy instabil angina pectorisban szenvedő betegeknél, akik hemodinamikailag stabilak (8). A kórházi mentesítéskor 130/80 Hgmm-nél kisebb vérnyomást kell figyelembe venni (8). Ezeknél a betegeknél a vérnyomás csökkentésekor körültekintően kell eljárni, hogy a diasztolés vérnyomás ne csökkenjen 60 Hgmm alá, mivel ez csökkentheti a koszorúér perfúzióját és súlyosbíthatja a myocardialis ischaemiát (8).
a hipertóniás sürgősségi és akut veseelégtelenségben szenvedő betegek kezelésére választott gyógyszerek a klevidipin, a fenoldopam és a nikardipin (5). Az intravénás fenoldopám kezdeti infúziós sebessége 0,1 – 0,3 mcg/kg / perc. A maximális infúziós sebesség 1,6 mcg/kg / perc. Az intravénás nikardipin kezdeti infúziós sebessége 5 mg/h. a maximális infúziós sebesség 30 mg / h. Az intravénás nikardipinnel vagy labetalollal kezelt sürgősségi osztályon 104, hipertóniás, veseműködési zavarban szenvedő betegnél a beadás után 30 percen belül a cél szisztolés vérnyomást az intravénás nikardipinnel kezelt betegek 92% – ánál érték el, szemben az intravénás labetalollal kezelt betegek 78% – ával (9).
a hipertóniás krízisben és eclampsiában vagy pre-eclampsiában szenvedő betegek kezelésére választott gyógyszerek a hidralazin, a labetalol és a nikardipin (5,6). Az angiotenzin-konvertáló enzimgátlók, az angiotenzin receptor blokkolók, a közvetlen renin inhibitorok és a nátrium-nitroprusszid ellenjavallt ezen betegek kezelésében. A lassú intravénás infúzióval beadott intravénás hidralazin maximális kezdeti dózisa 20 mg. Ezt az adagot szükség esetén 4-6 óránként meg lehet ismételni. Az intravénás labetalol kezdeti dózisa 0,3-1,0 mg/kg, maximális kezdő dózisa 20 mg, majd intravénás infúzió 0,4-1,0 mg/kg/h, legfeljebb 3 mg/kg/h. a teljes kumulatív dózis 300 mg. Ezt az adagot szükség esetén 4-6 óránként meg lehet ismételni.
a posztoperatív sebészeti hipertónia kezelésére használt gyógyszerek közé tartozik az intravénás klevidipin, az esmolol, a nitroglicerin és a nikardipin (10,11) beadása. Szisztematikus áttekintés és metaanalízis arról számolt be, hogy a klevidipin volt a választott gyógyszer az akut posztoperatív hipertónia kezelésére (10).
a pheochromocytoma vagy a kokain, amfetaminok, fenciklidin vagy monoamin-oxidáz inhibitorok vagy a klonidin vagy más szimpatolitikus gyógyszerek hirtelen abbahagyása által okozott hipertóniás vészhelyzet kezelésére választott gyógyszerek intravénás klevidipin, nikardipin vagy fentolamin (1). A fentolamin kezdeti dózisa 5 mg intravénás bolus adag. További 5 mg-os bolus adagokat kell intravénásan beadni 10 percenként, ha szükséges, hogy a vérnyomást a célszintre csökkentsék.
intravénás enalaprilát adható magas plazma renin állapothoz társuló hipertóniás vészhelyzetben szenvedő betegeknek (5,6,12). Az intravénásan beadott enaliprilat kezdeti dózisa 1,25 mg 5 perc alatt. Az intravénás enaliprilát további adagjai legfeljebb 5 mg 6 óránként adhatók a vérnyomás célszintjének eléréséhez.
egy vizsgálat 104 akut szívelégtelenségben szenvedő, magas vérnyomásban szenvedő beteget randomizált intravénás klevidipin, szemben az intravénás vérnyomáscsökkentő gyógyszerek szokásos ellátásával (87% intravénás nitroglicerin vagy nikardipin) (13). Ez a vizsgálat azt mutatta, hogy a célvérnyomás-szintet a clevidipinnel kezelt betegek 71% – ánál érték el, szemben az intravénás vérnyomáscsökkentő gyógyszereket kapók 37% – ával. A klevidipin szintén hatékonyabb volt, mint a szokásos gondozási gyógyszerek a dyspnoe javításában 45 perc alatt (13).
egy vizsgálat 226, hipertóniás sürgősségi sürgősségi osztályon szenvedő beteget randomizált intravénás nikardipinnel, szemben az intravénás labetalollal (14). 30 percen belül a célvérnyomás-szintet az intravénás nikardipinnel kezelt betegek 91,7% – ánál érték el, szemben a 82-vel.Az intravénás labetalollal kezelt betegek 5% – a (14). A vizsgálat egyik alcsoportjában 141 olyan beteg vett részt, akiknél célszerv-károsodás jelei és/vagy tünetei voltak (15). 30 percen belül az intravénás nikardipinre randomizált betegek 91,4% – a elérte a célvérnyomás-szintet, szemben az intravénás labetalolra randomizált betegek 76,1% – ával (15).
a hipertóniás vészhelyzetek farmakológiai beavatkozásainak Cochrane szisztematikus áttekintése 15 randomizált, kontrollált vizsgálatot tartalmazott 869 betegen, akiket hét gyógyszercsoporttal kezeltek (4). Nem volt elegendő adat annak meghatározásához, hogy melyik vérnyomáscsökkentő gyógyszer a leghatékonyabban csökkenti a mortalitást és a morbiditást (4). Randomizált klinikai vizsgálatokra van szükség a különböző vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel kezelt hipertóniás vészhelyzetekben szenvedő betegek kezdeti és hosszú távú halálozási kimenetelének vizsgálatához. Randomizált klinikai vizsgálati adatokra is szükség van annak meghatározásához, hogy milyen gyorsan vagy mennyire kell csökkenteni a vérnyomást hipertóniás vészhelyzetben.
egy vizsgálat 2794 hipertóniás sürgősségi és akut intracerebrális vérzésben szenvedő beteget randomizált 140 Hgmm-nél kisebb célvérnyomás-szintre 1 órán belül, vagy kevesebb mint 180 Hgmm-re 1 órán belül a különböző orvosok által választott intravénás vérnyomáscsökkentő gyógyszerek alkalmazásával (16). A szisztolés vérnyomás 140 Hgmm-nél kisebbre történő csökkentése a halál vagy a súlyos fogyatékosság elsődleges kimenetelének 13% – os határvonal-csökkenésével járt, de a funkcionális eredmények javultak a szisztolés vérnyomás 180 Hgmm-nél kevesebbre történő csökkentéséhez képest 1 órán belül (16). Négy randomizált klinikai vizsgálat metaanalízise, amelyben 3315 hipertóniás sürgősségi és akut intracerebrális vérzéses beteg vett részt, kimutatta, hogy ezeknél a betegeknél az intenzív vérnyomáscsökkenés 140 Hgmm alá csökkent, a 3 hónapos halálozás vagy függőség 13%-os határérték-csökkenésével járt (17). Az akut agyi vérzés intenzív vérnyomáscsökkentése szintén csökkenti a hematoma növekedését (18).
az akut agyi vérzés kezelésére választott vérnyomáscsökkentő gyógyszert randomizált klinikai vizsgálatokkal kell megvizsgálni. Gyors hatású, könnyen titrálható gyógyszerek intravénásan, mint például a klevidipin, a nikardipin, a labetalol és az urapidil ésszerű első vonalbeli gyógyszerek ezeknek a betegeknek a kezelésére (3).
a 2013-as American Heart Association / American Stroke Association akut ischaemiás stroke Irányelvek kimondják, hogy nem ismert, hogy mi legyen a vérnyomás célszintje akut ischaemiás stroke-ban szenvedő betegeknél, vagy melyik vérnyomáscsökkentő gyógyszert kell ajánlani (19). Ezek az irányelvek jelenleg azt javasolják, hogy ne csökkentsék a vérnyomást az akut ischaemiás stroke kezdeti 24 órájában, kivéve, ha a vérnyomás meghaladja a 220/120 Hgmm-t, vagy van egy speciális orvosi rendellenesség, amely részesülne a vérnyomás csökkentéséből. Akut ischaemiás stroke-ban szenvedő betegeknél akut reperfúziós terápiára alkalmas, ezek az irányelvek azt javasolják, hogy a vérnyomást 180/110 Hgmm alá csökkentsék, mielőtt fibrinolitikus terápiát adnának intravénás labetalollal vagy intravénás nikardipinnel, adott esetben más intravénás vérnyomáscsökkentő gyógyszerek figyelembevételével (19).