Szent Tamás apostol

kérjük, segítsen támogatni az új Advent küldetését, és azonnal töltse le a weboldal teljes tartalmát. Tartalmazza a katolikus Enciklopédiát, Az Egyházatyákat, a summát, a Bibliát és még sok mást — mindezt csak 19,99 dollárért…

kevés feljegyzés van Szent Tamás apostolról, mindazonáltal a negyedik evangéliumnak köszönhetően személyisége tisztább számunkra, mint a Tizenkettek közül néhány másé. Az ő neve szerepel a Szinoptisták összes listájában (Máté 10:3; Márk 3:18; Lukács 6, vö. ApCsel 1:13), De Szent Jánosban megkülönböztető szerepet játszik. Először is, amikor Jézus bejelentette, hogy vissza akar térni Júdeába, hogy meglátogassa Lázárt, “Tamás”, akit Didymusnak hívnak, azt mondta tanítványtársainak:” menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele ” (János 11:16). Ismét Szent Tamás volt az, aki az utolsó vacsora előtti beszéd során kifogást emelt: “Tamás így szólt hozzá: Uram, nem tudjuk, hová mész; és hogyan ismerhetnénk meg az utat?”(János 14: 5). De még inkább St. Tamásra hitetlensége miatt emlékeznek, amikor a többi apostol bejelentette neki Krisztus feltámadását:” kivéve, ha meglátom a kezében a körmök nyomát, és az ujjamat a körmök helyére teszem, és kezemet az oldalára teszem, nem fogok hinni “(János 20: 25); de nyolc nappal később megtette hitbeli cselekedetét, levonva Jézus dorgálását:” mivel láttál engem, Tamás, hittél; boldogok, akik nem láttak és hittek ” (János 20: 29).

ez kimeríti az apostollal kapcsolatos minden bizonyos ismeretünket, de a neve egy jelentős apokrif irodalom kiindulópontja, és vannak bizonyos történelmi adatok is, amelyek arra utalnak, hogy ennek az apokrif anyagnak egy része az igazság csíráit tartalmazhatja. A róla szóló fő dokumentum az “Acta Thomae”, amelyet görög és Szíriai változatokkal őriztek meg számunkra, és gnosztikus eredetének félreérthetetlen jeleit hordozza. Lehet, hogy maga Bardesanes munkája. A történet sok részletében teljesen extravagáns, de ez a korai dátum, amelyet Harnack (Chronologie, ii, 172) a harmadik század elejére, KR.U. 220 előtt. Ha a származási hely valóban Edessa, ahogy Harnack és mások megalapozott okokból feltételezik (UO., 176. O.), ez jelentős valószínűséget kölcsönözne az “Acta” – ban kifejezetten tett kijelentésnek (motorháztető, sapka. 170, 286. o.), hogy Tamás apostol ereklyéi, amelyekről tudjuk, hogy edesszában tisztelték, valóban Keletről származtak. A legenda extravaganciája abból a tényből ítélhető meg, hogy egynél több helyen (sapka. 31. o. 148) Tamást (Júdás Tamást, ahogy itt és másutt a szíriai hagyományban hívják) Jézus ikertestvéreként képviseli. A szíriai Thomas egyenértékű a görög didymosszal, ikert jelent. Rendel Harris, aki nagyon eltúlozza a Dioscuri kultuszát, ezt Edessa pogány imádatának átalakulásának kívánja tekinteni, de a lényeg a legjobb esetben is problematikus. Maga a történet röviden a következőképpen fut: Az apostolok felosztásakor India Tamás sorsára jutott, de ő kijelentette, hogy képtelen elmenni, mire a mestere, Jézus természetfeletti módon megjelent Abbánban, az indiai király gundafor követében, és eladta Tamást neki, hogy legyen a rabszolgája és szolgáljon gundafornak, mint Ács. Azután Abbán és Tamás elhajóztak, míg el nem értek Andrapoliszba, ahol partra szálltak, és részt vettek az uralkodó lányának házassági ünnepén. Furcsa események következtek, és Krisztus Tamás megjelenése alatt arra buzdította a menyasszonyt, hogy maradjon Szűz. Indiába érkezve Thomas vállalta, hogy palotát épít Gundafor számára, de a rá bízott pénzt a szegényekre költi. Gundafor bebörtönözte, de az apostol csodával határos módon megmenekült, és gundafor megtért. Megy az országban, hogy prédikáljon, Thomas találkozott furcsa kalandok sárkányok és vad szamár. Ezután Misdai király (szír Mazdai) városába érkezett, ahol Tertiát Misdai feleségévé, vazánt pedig Fiává tette. Ezt követően halálra ítélték, kivezették a városból egy dombra, és négy katona lándzsákkal átszúrta. Az ősi királyok sírjában temették el, de maradványait később nyugatra vitték.46 körül egy király uralkodott Ázsia Himalájától délre fekvő részén, amelyet most Afganisztán, Beludzsisztán, Pandzsáb és Sind képvisel, akik Gondophernes vagy Guduphara nevet viseltek. Ezt mind az érmék felfedezéséből tudjuk, néhány Pártus típusú görög legendával, mások az indiai típusokból, a legendákkal Indiai nyelvjárásban, Kharoshthi karakterekben. A különböző kisebb eltérések ellenére a név azonossága az “Acta Thomae” Gundafor-jával összetéveszthetetlen, és aligha vitatható. Továbbá bizonyítékunk van a Takht-I-Bahi feliratra, amely keltezett, és amelyet a legjobb szakemberek elfogadnak, mint gunduphara király megalapítását, valószínűleg Kr.U. 20 körül kezdett uralkodni, és még mindig 46-ban uralkodott. Ismét kiváló okok vannak arra, hogy azt higgyük, hogy Misdai vagy Mazdai lehet egy Hindu név átalakítása az iráni talajon. Ebben az esetben valószínűleg egy bizonyos Mathura Vasudeva királyt képvisel, Kanishka utódját. Kétségtelen, hogy a gnosztikus románcos, aki az “Acta Thomae” – t írta, elfogadhatott néhány történelmi Indiai nevet, hogy hitelessé tegye koholmányát, de ahogy Fleet Úr erősen kritikus cikkében sürgeti “a Szent Tamással kapcsolatban itt felhozott nevek határozottan nem olyanok, mint az indiai történetben és hagyományban éltek” (Journal of R. Asiatic Soc., 1905, 235. o.).

másrészt, bár a hagyomány, hogy Szent. Thomas prédikált” India ” széles körben elterjedt mind Keleten, mind Nyugaton, és megtalálható olyan írók, mint Ephraem Syrus, Ambrose, Paulinus, Jerome, és később Tours Gergely és mások, még mindig nehéz megtalálni a megfelelő támogatást a régóta elfogadott meggyőződés, hogy Szent Tamás tolta misszionáriusi útjait messze délre Mylapore, nem messze Madras, és ott szenvedett vértanúság. Ebben a régióban még mindig megtalálható egy gránit dombormű kereszt, Pahlavi (ősi perzsa) felirattal, amely a hetedik századból származik, és a hagyomány, hogy itt volt Szent. Thomas letette az életét helyileg nagyon erős. Bizonyos az is, hogy a Malabar vagy Dél-India nyugati partvidékén még mindig létezik egy keresztény testület, amely liturgikus nyelvéhez a szír formát használja. Függetlenül attól, hogy ez a templom St. Tamás apostol (volt egy szír-Kaldeai püspök János “Indiából és Perzsiából”, aki segített a niceai zsinat 325-ben), vagy hogy az evangéliumot először ott hirdették-e 345-ben a perzsa üldözés alatt Shapur (vagy Sapor), vagy hogy a szíriai misszionáriusok, akik egy bizonyos Thomas kánát kísértek, 745 körül behatoltak-e a Malabar partjára, nehéz meghatározni. Csak azt tudjuk, hogy a hatodik században Cosmas Indicopleustes beszél A keresztények létezéséről a férfi (? Malabar) egy püspök alatt, akit Perzsiában szenteltek fel. Nagy Alfréd király az “angolszász Krónikában” kijelenti, hogy expedíciót küldött a Távol-Keleti keresztényekkel való kapcsolatok kialakítására. Másrészt Szent Tamás híres ereklyéi minden bizonnyal Edesszában voltak a negyedik században, és ott maradtak, amíg 1258-ban le nem fordították őket Kioszba Ortona felé. A valószínűtlen javaslat, amelyet Szent Tamás prédikált Amerikában (American Eccles. Jel., 1899, 1-18. o.) Az Apostolok Cselekedetei szövegének félreértésén alapul(1: 8; vö. Berchet “Fonte italiane per la storia della scoperta del Nuovo Mondo”, II, 236, és én, 44).

az “Acta Thomae”-on kívül, amelynek etióp és Latin nyelven egy másik, lényegesen rövidebb változata létezik, van egy rövidített formája az úgynevezett “Tamás evangéliumának”, amely eredetileg gnosztikus volt, mivel ma már tudjuk, hogy csupán Jézus gyermekkorának fantasztikus története, különösebb eretnek színezet nélkül. Van egy “Revelatio Thomae” is, amelyet apokrif módon ítéltek el Gelasius pápa rendeletében, amelyet nemrégiben különféle forrásokból töredékes állapotban nyertek vissza (lásd a Revue teljes szövegét bencés, 1911, 359-374.