szimbólumok-hogyan néz ki a mennyország
a pelikánok fizikai értelemben nagy vízi madarak nemzetsége. Jellemzőjük a hosszú csőr és a nagy toroktáska, amelyet Zsákmány megfogására és a lenyelés előtti víz elvezetésére használnak. Túlnyomórészt halvány vagy fehér tollazatuk van.
A Pelikán minden madár szimbolikáját feltételezi, vagyis a spirituális utazók szimbolikáját. A felemelkedésben vannak – a spirituális úton, és közelebb kerülnek a központhoz, így az Éterszinthez. A pelikán fehér színe sokkal nagyobb szimbolikus értéket ad neki, mint a legtöbb madár, mivel a fehér a ‘középpontot’ és a tisztaságot jelképezi.
a madarak képesek túlélni a Földrétegen , a vízszinten, bár leginkább otthon vannak a levegő közepén. A Pelikán elsősorban vízi madár – valójában közelebb áll a szellemhez, mint a földhöz. Hatalmas erszénye a halak tárolására is alkalmas hely – a bölcsesség és eszmék jelen esetben jelképének -, így a pelikán bölcsességet táplálhat fiataljainak, és nagy mennyiségű bölcsességet képes ‘elfogyasztani’.
sok kultúrában a pelikán olyan személy, akit megsemmisítettek és ‘istenné’vált.
a pelikánt (egyiptomi Henet) az ókori Egyiptomban pszichopompákkal társították. A művészetben a sírok falain ábrázolták, temetkezési szövegekben ábrázolták. Ugyanezt a szimbólumot használták a kígyók elleni védő szimbólumként is – a kígyó ebben az összefüggésben a Kundalini-élmény szimbóluma. Valójában, mivel az Isten túlélte ezt a tapasztalatot, a pelikán, mint szimbóluma is védelmet nyújtott. Bár a fenti bekezdések az Isten kifejezést használják, a “Henetet” a Piramisszövegekben “a király anyjának” is nevezték, így istennőnek tekintették.a pelikán a judaizmusban és a Kabbalában is szent volt. Például a pelikán fogyasztását még mindig nem kósernek tekintik, és a zsidó étrendi törvények tiltják, bár az ember inkább azt gyanítja, hogy ennek okát már rég elfelejtették.
a középkori Európában a szimbolizmust adaptálták. Egy mítosz jött létre további szimbolikával, amelyben a pelikánról azt gondolták, hogy ‘különösen figyelmes a fiataljaira’, egészen addig a pontig, hogy saját vérét biztosítja a saját mellének megsebesítésével, amikor más étel nem volt elérhető. A vér ebben az összefüggésben szimbolikus, tehát spirituális bemenetet vagy energiát jelent. Valójában az istennő feláldozza magát, hogy szellemi hozzájárulást nyújtson követőinek.
ennek misztikus jelentése csak ebben maradt, és számos misztikus alakhoz kapcsolódott, akik szimbolikusan feláldozták magukat, hogy fenntartsák a misztikus üzenetet, és segítsék követőiket.
a mainstream kereszténységben a pelikán azért jött, hogy Jézust és a kereszten történt sebesülését jelképezze. Aquinói Tamás az “Adoro te devote” – ban vagy “alázatosan Imádunk Téged” – ban Jézust az utolsó előtti versben “szerető isteni pelikánként írja le, aki képes táplálékot biztosítani a melléből”.
A Pelikán önfeláldozó aspektusát megerősítették a széles körben olvasott középkori bestiáriumok. A heraldikában a “pelikán a jámborságában” vagy a “pelikán vulning (latinul vulno, “sebezni”) magát” eszközt használták. A mítosz régebbi változata az, hogy a pelikán megölte fiataljait, majd vérével feltámasztotta őket.
valójában az istennő segítője volt az újjászületési szertartásoknak vagy tapasztalatoknak.
