harmadik fejezet a kenőanyagok típusai és összetételük

Ez a fejezet a kenőanyagok típusait és összetételüket tárgyalja. A gázokat kenőanyagként használják gázkenésű csapágyakban, amelyek aerodinamikai (nagy sebességnél—10 000-600 000 rpm) vagy aerosztatikus rendszerekben működnek 15-800 C vagy annál magasabb hőmérsékleten, ahol a folyékony kenőanyagok megfagynak vagy lebomlanak, ellenséges környezetben (pl. sugárzás), ahol fennáll a szennyeződés veszélye és más nehéz vagy szokatlan helyzetek. A gázkenés előnyei közé tartozik—a gázok alacsony viszkozitása, amelyek a hőmérséklet, az alacsony nyomásveszteség, az alacsony súrlódási együtthatók, a kis súrlódási hőtermelés, a helyi forró pontok hiánya, a kenőanyagok mindenütt jelenléte a felületeken és a tömítési, eltömődési és Szennyeződési problémák hiánya. A kenőanyagok többsége folyadék. Származásuk szerint két csoportba sorolhatók: (1) kőolajból származó ásványolajok (többségük) és (2) szintetikus olajok. A kenőzsírok vagy műanyag kenőanyagok kolloid rendszerek (diszperziók), többnyire gélek, ritkán szolok, amelyekben a diszpergáló (folytonos) fázis kenőolajból van kialakítva, a diszpergált fázis (sűrítő) pedig anizotróp szilárd anyag, amely behatol a folyékony fázisba, így az előállított gél a műanyag (szilárd) állapotra jellemző tulajdonságokat szerez. Makroszkopikus szempontból a kenőanyag konzisztenciája hasonlít a vajra, vagy lehet rostos, szivacsos vagy ritkán szemcsés.