Miért mosolyogunk igazán?

a kutatók 44 egészséges résztvevőből álló kohorral dolgoztak, akik közül 26 nő volt, 18-35 éves.

a kísérlet részeként a résztvevőknek egy meglehetősen nehéz — számítógépen bemutatott-kvízre kellett válaszolniuk, amely csak 175 másodpercig tartott. A nehézségi szint, valamint a rövid időtartam biztosította, hogy az önkéntesek gyakran rossz válaszokat adjanak.

minden résztvevő ült és egyedül maradt a számítógéppel. Arckifejezéseiket speciális arcfelismerő szoftver segítségével rögzítették.

ezután a kutatók kétirányú megközelítéssel értékelték a résztvevők különböző hangulatai és a mosolygás időpontjai közötti megfelelést.

egyrészt minden résztvevő 12 lehetséges hangulati skálán értékelte a kvíz saját tapasztalatait, például “unatkozott”, “érdekelt” vagy “csalódott.”Másrészt a kutatók az arcfelismerő szoftvert használták, hogy megnézzék, milyen gyakran mosolyognak a résztvevők.

” tanulmányunk kimutatta-mondja Dr. Witchel -, hogy ezekben az ember-számítógép interakciós kísérletekben a mosolygást nem a boldogság vezérli; szubjektív elkötelezettséghez kapcsolódik, amely a mosolygás társadalmi üzemanyagaként működik, még akkor is, ha egyedül szocializálódik egy számítógéppel.”

a kutatók azt találták, hogy összességében a résztvevők valószínűleg nem mosolyogtak, amikor megpróbáltak válaszolni a kvíz kérdéseire. Ehelyett valószínűleg mosolyogtak, miután megválaszolták a kérdéseket, mivel a számítógép megerősíti, hogy igazuk volt-e vagy sem.

leginkább azonban úgy tűnt, hogy a résztvevők leggyakrabban mosolyogtak, amikor rájöttek, hogy rossz választ adtak.

az adatok elemzése után a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a hangulat, amely úgy tűnt, hogy a mosolygáshoz kapcsolódik, leggyakrabban egyszerűen “elkötelezettség.”Ez arra utal, hogy a mosolyok néha öntudatlan társadalmi reakcióként jelennek meg.

“ezekben a számítógépes vetélkedőkben-magyarázza Dr. Witchel-a mosolygás radikálisan javult, miután helytelenül válaszolt a kérdésekre.”

“Ez a viselkedés az elkötelezettség önértékelésével magyarázható, nem pedig a boldogság vagy a frusztráció értékelésével”-teszi hozzá.